Nagy Lajos (író, publicista)
NAGY Lajos (Apostag, Tabányitelek, 1883. febr. 5.–Bp., 1954. okt. 28.) író, publicista.
Élete
Nagyszüleinél, tanyán nevelkedett, majd budapesti gimnáziumokban tanult és 1901-ben érettségizett. Tanárnak készült, de végül jogot tanult, amelyet nem fejezett be. 1922 és 1929 között a Nyugat főmunkatársa és baloldali lapok szerkesztője volt. 1935-ben Illyés Gyulával részt vett a Szovjet Írókongresszuson. 1941-ben könyvesboltot nyitott. 1945 után a Szabad Nép munkatársa, az ötvenes évek elején viszont csak bírálatokat és mellőzést kapott. Fiatal jogász korában, 1904-ben, majd 1906 és 1907 között magántanítói munkát vállalt a nagybirtokos Jankovich-Bésán családnál, így került a gici kastélyba. Barátságosan fogadták, de a társadalmi különbségek, és az arisztokrácia itt tapasztalt úri gőgjének megnyilvánulásai élete végéig foglalkoztatták. Itt szerzett élményeiből meríti témáját a Séta régen (1908), A kastély vendége (1921) és a Kastély (1925) c. elbeszéléseknek. Beszámol gici élményeiről A lázadó ember (1948) c. önéletrajzi írásában is. Gicen utcanév őrzi emlékét. 1932-ben, 1935-ben és 1938-ban Baumgarten-díjat, 1948-ban, elsők között Kossuth-díjat kapott.
Irodalom
- KARDOS Pál: ~ élete és művei. Bp., 1958.
- TARJÁN Tamás: ~. Bp., 1980.