Schenk Jakab

SCHENK Jakab, Vönöczky Jakab (Óverbász, 1876. jún. 2.–Kőszeg, 1945. febr. 22.) zoológus, ornitológus.

Élete

Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott kezdte, és 1899-ben Budapesten fejezte be. Matematikusnak indult, Herman Ottó ösztönzésére kezdett ornitológiával foglalkozni. 1898-tól a Madártani Intézet asszisztense, 1927-ben helyettes igazgató, 1933-tól főigazgató. A madárvonulásokkal kapcsolatos kutatásai szereztek számára általános elismerést. 1908-ban bevezette a költöző madarak gyűrűzését. Tevékenységének köszönhető a Kis-balatoni kócsagtelep megmentése. Élete végén a magyar solymászat történetével foglalkozott. 1905-től szerkesztette az Aquila c. folyóiratot. 1912-ben Ábrahámhegyen kis szőlőt és présházat vásárolt, gazdag irodalmi munkásságának jelentős része itt kapott végleges formát. Életét és munkásságát Ábrahámhegyen, Csörgey Titusz egykori házában berendezett, ma már megszűnt kiállítás mutatta be.

Művei

• A madárvonulás kérdése. = Aquila, 1902. Budapest, 1945–1948.
• A kócsag hajdani és jelenlegi fészkelő telepei Magyarországon. Budapest, 1918.
• Az erdei szalonka vonulása és a meteorológia kapcsolatai. Budapest, 1924.
• A holdfogyatkozás hatása a madárvonulásra. Budapest, 1938.

Irodalom

• Schenk Jakab. = Aquila, 1902. Budapest, 1945–1948.
• FEKETE József: Ábrahámhegyi krónika. 1996.
• KEVE András: Emlékezés ~ra. (1876–1945.) = Veszprém Megy. Múz. Közlem, 10. Veszprém, 1971.