Art East Galéria
Balatonfüred, Blaha u. 9.
A Horváth ház és a Kedves Cukrászda között álló házon látható tábla szerint a Posta-házat Fülöp József postamester építtette 1816-ban. Itt működött 1816-1860 között az 1812-ben engedélyezett postahivatal. Később Terézia udvar lett a neve.
A műemlék épület eredetileg klasszicista stílusú lehetett, többször átalakították, így homlokzata jelentősen megváltozott, jellegtelenné vált. Várostörténetileg azonban fontos épülete Fürednek.
Fülöp József veszprémi postamester 1813-tól nyaranta a fürdőtelepen egy bérelt helyiségben postaszolgálatot működtetett. 1816-ban a Horváth ház és a Tallián ház között egy földszintes házat építtetett, amelyben a posta is helyet kapott.[1]
1834-ben a szomszédos Horváth házban kitört tűz után ez az épület is újjáépült, emeletet kapott.
1836-ban a postamesterház már kétemeletes, 26 szobával, udvarral, kerttel.[2]
1837-ben ezt írták az épületről és lakóiról: „A Horváth-ház megett a postaház gebeszkedik zöld emeletével, melly mint tudjuk a remény szine, lakják, pedig ezt az idén a Balaton nymphái, kiket a jó remény táplál, mint a postalovat a korpa.”[3] „A díszes és nagy Horváth ház… végiben a posta ház „salva gvardia”[4] czimmel, mellynek hajlékiban némelly varrással járó mesterségek is kész szolgálattal gyakoroltatnak…[5]
1838 nyarán Bártfay László írta naplójában: „Hallám később, hogy a postaház teli van kéjlányokkal: Pestről mindenféle színű, korú és szőrű egy sereg jöve oda. – Ezeknek a sétahelyen csak akkor szabad megjelenniük, amidőn a becsületes dámák onnan eltakarodtak…”[6]
Tíz év múlva, 1848-ban sem tartozott az előkelő szállások közé: „…a posta hivatalon kívül 26 szobából áll, melyek szűk voltuk miatt kevésbé kényelmesek.”[7] Valószínűleg 1851-től már nem itt, hanem a Nagyvendéglő épületében működött a posta, mert ebben az évben „…rendes postahivatal is lőn állítva, melynek vezényletét a fürdőfelügyelő úr vállalta el.”[8]
1863-ban már régi postaházként említik, amelyben „Olcsóbb lakást óhajtó vendégek számára… több, csinosan bútorozott szoba létezik. Itt is a házi felügyelő rendelkezik.” A posta ekkor már a Nagyvendéglőben működött.[9] Még 1878-ban is a magánépületek között szerepelt, mint Fülöpház, vagy régi postaház. „A templom utczában, két emeletü, szintén a vendégek befogadására épült bérház mintegy 26 szobával, hátterében kis kerttel. Ezen részről kilátás a Balatonra.”[10]
A ház építtetőjének fia, ifj. Fülöp József (1801–1884) is postamester volt Veszprémben, de mint vármegyei építészmérnök hosszú évekig a megye főmérnökeként is tevékenykedett.[11] Eötvös Károly szerint ő készítette az 1830–1831-ben felépült füredi kőszínház terveit.[12] 1884-ben Fülöp József meghalt, az épületet ekkor adhatták el, mert a következő évben már Keglevics házként szerepelt a vendégnévsorban. Később írták Keglovics ház, Keglovits ház alakban is. Ezután több mint húsz évig, jelenlegi ismereteink szerint 1909-ig, ugyanezt a nevet viselte. A kiterjedt Keglevics család tagjai 1861-ben is Füreden nyaraltak.[13] Bár az épületben ők is pihentek, (1897-ben és 1898-ban Keglovich Dezső uradalmi tiszt és családja Székesfehérvárról), de a fennmaradó szobákat változatlanul kiadták. 1892-ben a „Keglovics bérházban” olcsó szobákat lehetett bérelni.[14] Az 1880-as években nevezetes vendége volt Szekrényessy Kálmán úszó, itt szállt meg rendszeresen Péter András, akit adományaiért 1903-ban Balatonfüred község díszpolgárának választott.[15]
1911-ben Központi Szállóként említik.[16] Közvetlenül ezután kerülhetett Lőbl Mór tulajdonába és kapott új nevet. 1912 tavaszán a Terézia-udvar utcai földszintjén új üzlet nyílott: „…Van szerencsém a n. é. közönség szives tudomására adni, hogy Balatonfüredfürdőn a Terézia-udvarban (volt Központi Szálló) rőfös-, divat, játékáru- és emléktárgy üzletem május 20-án nyílik meg, melyre bátor vagyok felhívni a nagyközönség figyelmét. Nagy választékban tartom raktáron a legkényesebb izlésnek megfelelő mindennemű divatos szövet- és delinkelméket, mosóárukat, grenadinokat, fürdőczikkeket, nap- és esernyőket, férfiing, harisnya, nyakkendő és czipőáruakat, szalmakalapokat, sapkát és gyermektrikókat, szalagokat, továbbá a legujabb emléktárgyakat, valamint a legizlésesebb játékárukat. Kérve a n. é. közönség szives pártfogását, vagyok tisztelettel Oblatt Árpád”[17]
Az 1912-ben megjelent reklám szerint már növelték a szobák számát. [18] 1913-ban a Terézia-udvar tulajdonosa egy 24 szobás épületszárnyat emeltett az udvar felőli részen, szép kilátással, modern berendezéssel.[19] Ebben az évben épült „Grünhut jónevű győri fényképész” műterme az udvarban.[20] 1914-ben már a veszprémi Lőbl Mór tulajdonaként 50 kényelmes és modern berendezésű szobával várta vendégeit.[21] 1918 novemberében, 67 éves korában meghalt a tulajdonos,[22] a szállodát valószínűleg felesége vitte tovább. 1921-ben már új fényképész, Németh Mihály működik a Terézia-udvarban.
A szálló vezetését 1924 után a háború alatt az orosz-és olasz frontokon szolgálatot teljesítő, nyugalomba vonult százados, Wéber Albert vette át. 1925-ben több reklámot is megjelentetett, az egyiken a bővített szárny belső udvara is látható.
1938-ban, 79 éves korában meghalt Lőbl Mórné , a következő években már Wéber Albertné tulajdonaként szerepelt a 42 szobás, kellemes, tiszta, folyóvizes szálloda.
Az 1940-es házjegyzék szerint tulajdonosa dr. Vértes Józsefné, Sebők Erzsébet. 1942-ben Molnár Edéné élelmiszerüzlete nyílt meg a Terézia szálló épületében. , még ebben az évben is változatlanul olcsó szállodaként működik.
Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> tag; a név (name) nélküli ref-eknek adni kell valamilyen tartalmat
A második világháború után, 1955-ben államosították, 1956-ban már a MÁV szakszervezeti üdülője. 1962-ben a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóság kezelte, majd a SZOT Üdülők Önelszámoló Egysége is odaköltözött. 1976-ban 32 szoba nyáron is a vasutasoké maradt.
A privatizáció után magánkézbe került, 1995 nyarán adták át az átalakított épületet, amelyben kiállítótermek, szórakozóhelyek és üzletek nyíltak.
Jegyzetek
- ↑ Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 500.
- ↑ Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 166-167.
- ↑ Zákonyi Ferenc: Balatonfüred. Veszprém, 1988. 169.
- ↑ A házon lévő felirat mentesített a katonák beszállásolásától
- ↑ Miskolczy Károly: Balaton Füred mint savanyú víz. Veszprém, 1837. 14.
- ↑ Oh Füred, drága Helikon…” Szerk. Matyikó Sebestyén József. Balatonfüred. 2006. 47.
- ↑ Horváth Bálint: A füredi-savanyúviz s Balaton környéke. 1848. Magyar-óvár. 22.
- ↑ Orzoveszky Károly: Balaton-Füred és gyógyhatása. A helyi viszonyok, a fürdő története, gyógyhatása és a gyógyeljárás ismertetése. Pest. 1863. 64.
- ↑ Orzoveszky Károly: Balaton-Füred és gyógyhatása. A helyi viszonyok, a fürdő története, gyógyhatása és a gyógyeljárás ismertetése. Pest. 1863. 21-22.
- ↑ Jalsovics Aladár: A balatonfüredi gyógyhely és kirándulási helyei. Bp., 1878. 108.
- ↑ Veszprém megyei életrajzi lexikon. Szerk. Varga Béla. Veszprém, 1998.
- ↑ Eötvös Károly: Balatoni utazás. I. köt. Bp. 1982. /Magyar Hírmondó/ 131.
- ↑ Balaton-Füredi Napló. 1861. júl. 16. 6. sz. 48.
- ↑ Veszprémi Független Hírlap. 1892. máj. 28. 22. sz. 3.
- ↑ Katona Csaba: Egy szeghalmi földbirtokos Balatonfüreden. = Füredi História. 2003. 6. sz. 17-19.
- ↑ Magyar tenger. 1911. júl. 15. 4. sz.
- ↑ Balatonfüredi Hírlap. 1912. ápr. 21. 1. sz. 6.
- ↑ Balaton. A Balatoni Szövetség kalauza 1912. 105.
- ↑ Balatonfüredi Hírlap. 1913. okt. 12. 41. sz. 2.
- ↑ Balatonfüredi Hírlap 1913. máj. 25. 21. sz. 3.
- ↑ Balatonfüred gyógy-és tengerfürdő szanatórium, vízgyógyintézet klimatikus gyógyhely Balatonfüred [1914] 58.
- ↑ Varga Lászlóné: A balatonfüredi zsidó temető Balatonfüred, 2004. 15.
Forrás
Némethné Rácz Lídia: Balatonfüred nevezetes épületei. 2008.
