Entz Géza, id.

ENTZ Géza id., 1915-től mezőkomáromi (Mezőkomárom, 1842. március 29. – Budapest, 1919. december 4.) orvos, tanár, zoológus. Entz Ferenc orvos fia.

Élete

Egyetemi tanulmányait Pesten végezte, 1867-ben orvosdoktorrá avatták. 1867-től a pesti egyetem élettani tanszékén tanársegéd, 1869 után a Kolozsmonostori Gazdasági Akadémia tanára. 1873-tól a kolozsvári egyetemen, 1889 után a budapesti műegyetem állattani tanszékén, 1901 és 1914 között a budapesti egyetem orvoskarán tanított. 1879-től szerkesztette a kolozsvári Orvos-természettudományi Értesítőt, 1890-től társszerkesztője a Természettudományi Közlönynek. Elsők között ismertette Magyarországon Darwin A fajok eredete c. munkáját, de később antidarwinista nézeteket képviselt, 1914-ben teljesen elvetette a Darwinizmust. Legintenzívebben művelt témája az egysejtűek világa volt, ezeket nevezte el véglényeknek. Mint ázalékállatokat nagy számban vizsgálta már Kolozsváron, a környező vizekből, később a Duna kitöréseiből és főleg a Balatonból. Az MTA-nak 1883-tól levelező-, 1890-től rendes tagja. A Magyar Biológiai Társaság Entz Géza-díjat alapított, amelyet először 1980-ban adományoztak

Művei

• Az alsóbbrendű állatoknál előforduló levélzöldtestecskék természetéről. = Orvostermészettudományi Értesítő, I. 1976.
• Tanulmányok a véglények köréből. Budapest, 1888.
• A Vorticellinák rugalmas és összehúzódó elemei. Budapest, 1891.
• Állatok színe és a mimikry. Budapest, 1908.

Irodalom

• DUDICH Endre: id. Entz Géza emlékezete születésének százéves évfordulója alkalmából. = Állattani Közlemények, 39. 1942.
• ALLODIATORIS Irma: Entz Géza. = Élővilág, 1960.
• KÁLMÁN Gyula: Százötven éve született id. Entz Géza = Honismeret, 1992.