A lap 2023. október 3., 16:05-kori változata

Lányok, asszonyok az egykori Zircen 1. Kisleányok

A történelemtudományokban hosszabb ideje nagy hangsúlyt kap a mindennapok történelmének, ezen belül is az egyes társadalmi csoportok, így a nők történetének kutatása. Hiszen a nők sorsa, életmódja az egyes korszakokban nagyon hasonló volt. A hétköznapi életek, a magánélet jellegzetes szokásaiban a felmenőink, szüleink, nagyszüleink, dédszüleink sorsát is megismerhetjük.

A gyerekek születése után pár nappal megvolt a keresztelő is, oka lehetett a nagy gyerekhalandóság. A csaknem teljesen római katolikus vallású zirci lakosság a lányainak is zömmel hagyományos neveket adott (Mária, Ilona, Anna, Margit, Rozália, Erzsébet). De nagyon gyakori volt, hogy a kislányokat becenéven kezdték hívni, ami életük végéig használatban volt: Baba, Baby, Csöpi, Dudi, Nusi, Mariska stb. A helyi újság tudósítója a 30-as években helytelenítette, hogy a nagyobb lányok egymást állatneveken szólítják: Macska, Nyuszi, Csibe.

Gyerekszoba nem volt a hagyományos polgári, paraszti környezetben. A kisbabát bölcsőbe tették, a nagyobbacska gyerekek un. „subedliben” aludtak, ez egy ládaféle volt, amit nappal az ágy alá toltak. Már a század elején volt külön etetőszék, de a többgyerekes polgári családokban, a közös étkezésekkor a gyerekek un. „macskaasztalnál” ültek, ahol volt számukra kisebb tányér, gyerekevőeszköz. Hétköznaponként bádogtányért, cseréppoharat kaptak az étkezéshez. A kicsi lányok az anyjuk, nagymamájuk mellett nevelődtek, így részt vettek, és beletanultak a háztartás rejtelmeibe. Kisebb-nagyobb munkákat el tudtak végezni a konyhában, a kertben. A nagyobbakat gyakran libalegeltetéssel is megbízták. A lányok játékai is a női szerepekre készítették fel őket. Volt babájuk, csutkababa, de fűszálakból, rongyokból is készítettek babát. A jómódú családokban porcelánfejű baba is volt, később kaucsukbaba. A babákat gondozták, etették, itatták, altatták, volt bababútor is. A kislányok dobozokból, bogáncsból is készítettek bababútort, de az ügyes apák, nagypapák lombfűrésszel faragták, vagy kárpitozással készítettek bútort. Voltak kicsinyített tárgyak, eszközök, kicsi teknő, szita, fazék, tányér. Gyakran játszottak a kertben, de az utcára is kimentek. Hosszú ideig, elmélyülten játszottak. Szalay Alfréd perjel 1901-ben hívta az Isteni Szeretet Lányai rend nővéreit, hogy a zirci óvodában és iskolában tanítsanak. A zirci óvoda koedukált volt, egy csoportba jártak lányok és fiúk, az elemi iskolában három teremben tanították a gyerekeket. A nővéreket „babanővéreknek” is hívtáka fodros főkötőjük után. Az 1868-as népiskolai törvény szerint minden 6 és 12 éves kor közötti fiú és lány tanköteles volt. Az elemi iskolai tantárgyak voltak vallástan, beszéd- és értelemgyakorlat, olvasás, írás, számolás és mérés, éneklés, testgyakorlat. Második osztálytól a tárgyak sora bővült: fogalmazás, helyesírás, rajzolás, kézimunka, harmadiktól természetrajz, gazdaság és háztartástan, negyedik osztályban a földrajz volt az új tárgy.

Ennek a korosztálynak is voltak szervezett kulturális foglalkozásai. A ciszterci szerzetesek színdarabokat tanítottak be, majd előadták azokat, és a gyerekek számára szerveztek apátsági énekkart is. Az elemi iskola értesítőjéről az 1930-31. tanévről kiadvány is készült Ott Lajos könyvnyomdájában. Az iskolában kezdtek el hittant is tanulni, a ciszterci plébánosok, káplánok jártak az osztályokba, felkészítették a gyerekeket az elsőáldozásra. Ez nagy ünnep volt, a lányok szép fehér ruhát és fátylat kaptak, elvégezték a szentgyónásukat. Az áldozás után a mise végén kakaóval és kaláccsal vendégelték meg őket, és közös csoportkép is készült. A kislányok a körmenetekben is szerepet kaptak, az úrnapi körmenetben például kis kosarakból virágszirmokat szórtak. Az elsőáldozásukat elvégzett katolikus kisiskolások számára szervezték az un. Szívgárda mozgalmat, az 1920-as évektől 1944-ig működött. Volt külön csapat a fiúk, külön a lányok számára. A zirci kislányok gárdáját Kis Szent Terézről nevezték el, vezetője egy szerzetesnő volt. Nem az ájtatosságon volt a hangsúly, iskolán kívül tartották az összejöveteleket. Közösen énekeltek, beszélgettek, játszottak, színdarabokat tanultak be. Meghívták a szülőket is, akik szívesen engedték ide a gyerekeket, látták az eredményt. A rossz tanulóra, a szegény gyerekekre is figyeltek. A gyerekek lelki, erkölcsi nevelése során fontos volt a szülők tisztelete, szeretet, engedelmesség, kötelességtudás, munka- és hazaszeretet. Ruházatuk kicsit katonás jellegű volt, sapkájukat fehér toll díszítette, fehér blúzt viseltek övvel, sötétkék szoknyát, nyakkendőt. A mozgalom a jezsuita rend irányítása alatt működött. Ők adták ki a Szív újságot, aminek Zircen az 1940-es évek elején 174 előfizetője volt!

Cuhavölgyi Klára (2023.)

Irodalom

• Zirc és Vidéke korabeli számai
• Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A modern budapesti úrinő (1914-1939). Európa K., 2017.
• Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A budapesti úrinő magánélete 1860-1914. Európa 2018.
• Kunics Zsuzsanna: A kiskanizsai Szívgárda csapat zászlaja, 1942. Nagykanizsa, Thúry György Múzeu, 2021.

A képek a Wolf család fotóalbumából valók, valamint köszönet az Orémusz és a Piedl családoknak a fényképeik felhasználásának lehetőségeiért.