„Pilinszky János emléktábla” változatai közötti eltérés
| 14. sor: | 14. sor: | ||
Pilinszky János költő (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.), Kossuth-díjas. Pesten jogot, magyar irodalmat és művészettörténetet hallgatott, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Első verseit 1938-1939-ben a Napkelet, az Élet és a Vigília közölte. 1947-1948 között az Újhold társszerkesztője. 1944-ben behívták katonának, németországi táborokban élte át a háború végét. 1949 után a verseit nem jelentették meg, ekkor verses meséket írt. A hatvanas években mint az Új Ember című katolikus lap munkatársa került le Füredre, ahol a kiadónak szerény kis üdülője volt. (Csokonai u. 4.) Gyakran vendégeskedett Lipták Gáboréknál, az emlékkönyvek több versét is őrzik. | Pilinszky János költő (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.), Kossuth-díjas. Pesten jogot, magyar irodalmat és művészettörténetet hallgatott, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Első verseit 1938-1939-ben a Napkelet, az Élet és a Vigília közölte. 1947-1948 között az Újhold társszerkesztője. 1944-ben behívták katonának, németországi táborokban élte át a háború végét. 1949 után a verseit nem jelentették meg, ekkor verses meséket írt. A hatvanas években mint az Új Ember című katolikus lap munkatársa került le Füredre, ahol a kiadónak szerény kis üdülője volt. (Csokonai u. 4.) Gyakran vendégeskedett Lipták Gáboréknál, az emlékkönyvek több versét is őrzik. | ||
| + | |||
| + | [[Category:Köztéri_szobrok,_emléktáblák]][[Category:Balatonfüred]] | ||
A lap 2014. január 25., 12:40-kori változata
Helye: Füredi Panteon (Balatonfüred, Gyógy tér)
Felirata: „Egy egész örökkévalóság őrzi mindannyiunk sorsát…” Városunkban pihent és talált nyugalmat éveken keresztül Pilinszky János 1921-1981 a hazai humanista költészet kimagasló személyisége. Városi Tanács Balatonfüred 1986.
Felavatva: 1986. december 5.
A plakettet készítette: Borbás Tibor szobrászművész
Avató: Vasadi Péter író
Anyaga: fehér márvány, bronz plakett
Pilinszky János költő (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.), Kossuth-díjas. Pesten jogot, magyar irodalmat és művészettörténetet hallgatott, de egyetemi tanulmányait nem fejezte be. Első verseit 1938-1939-ben a Napkelet, az Élet és a Vigília közölte. 1947-1948 között az Újhold társszerkesztője. 1944-ben behívták katonának, németországi táborokban élte át a háború végét. 1949 után a verseit nem jelentették meg, ekkor verses meséket írt. A hatvanas években mint az Új Ember című katolikus lap munkatársa került le Füredre, ahol a kiadónak szerény kis üdülője volt. (Csokonai u. 4.) Gyakran vendégeskedett Lipták Gáboréknál, az emlékkönyvek több versét is őrzik.
