Széchényi Pál
SZÉCHÉNYI Pál (Gyöngyös, 1645. jún. 28.–Sopron, 1710. máj. 22.) r. k. püspök, tanár.
Élete
Tanulmányai nagyobb részét Nagyszombatban végezte, ahol 1660-ban a Pálos-rendbe lépett, 1668-ban, mint a filozófia magiszterét a teológia babérkoszorúsává avatták. Az 1667–1671-es években, Rómában tanult. Hazatérve a rend Mária-völgyi kolostorában újoncmester, és a rend 1673-ban megnyílt főiskoláján teológiai tanár. A fogadalma alól királyi felmentést kapott 1676-ban. Később szentgotthárdi apát, győri nagyprépost, Pécsett püspök. Veszprémi püspökké 1687. április 26-án nevezték ki, 1696-ban pedig már kalocsai érsek, de haláláig megtartotta a Veszprémi Egyházmegye kormányzását is. Veszprémben, 1702-ben rendezte a püspökség és az egyház jogviszonyát, és még ugyanazon év június 24-én elfogatta a protestáns prédikátort. Az Ő püspöksége alatt történt, hogy Heister tábornok csapatai, a Rákóczi-szabadságharcban tanúsított magatartás miatt 1704. május 31-én feldúlták a várost. Az 1700 utáni években sokat tartózkodott Sümegen. Nevéhez fűződik a püspöki palota építésének második szakasza. Több alkalommal is közvetítést vállalt a bécsi udvar és Rákóczi Ferenc között. Levelezését (Sz. Györggyel) kiadta MILLER Jakab Ferdinánd. 1–2. Köt. Bécs, 1807.
Irodalom
- LÁNCZY Gyula: ~ kalocsai érsek s a magyar nemzeti politika. = Századok, 1882. 4. sz.
- MÁRKI Sándor: ~. Pozsony, 1884. (Magyar Helikon 7.)
