Szabadi Béla

A Helyismeret wikiből
A lap korábbi változatát látod, amilyen Solti Gábor (vitalap | szerkesztései) 2011. július 8., 10:25-kor történt szerkesztése után volt. (Új oldal, tartalma: „SZABADI Béla (Budapest, 1898. dec. 12.–Budapest, 1968. márc. 19.) tanár, nyelvész. =Élete= Tanári képesítését a budapesti tudományegyetemen szerezte. Latin ...”)

(eltér) ←Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

SZABADI Béla (Budapest, 1898. dec. 12.–Budapest, 1968. márc. 19.) tanár, nyelvész.

Élete

Tanári képesítését a budapesti tudományegyetemen szerezte. Latin és görög filológiából, valamint ókori történelemből doktorált. Tanári pályáját 1922-ben, a fővárosban kezdte, majd 1922 és 1942 között a Pápai Református Kollégiumban tanított. Közben elsajátította a francia, német, finn és olasz nyelvet. Nagy szerepet vállalt a Képzőtársaság megújításában és a népfőiskolák szervezésében. 1942-ben ismét a Budapesti Református Gimnázium tanára, 1952-től a Nyelvtudományi Intézet tudományos munkatársa. Részt vett az értelmező szótár szerkesztésében. Aktív nyelvművelői tevékenységet végzett, szakfolyóiratokban írásai jelentek meg. Fordításai közül jelentősek: Gründler: Luther Márton Nagy Kátéja, a németből fordított Második Helvét Hitvallás és a középkori latin nyelvből fordított Heidelbergi Káté.

Művei

  • Hagyományok és feladataink. Pápa, 1929.
  • Az igekötők jelentésmódosító szerepének néhány szótári kérdése. Budapest, 1966.

Irodalom

  • Pápai pedagógus lexikon. (Főszerk.: TUNGLI Gyula.) Pápa, 1997.