„Reguly Antal” változatai közötti eltérés

A lap 2011. szeptember 26., 13:55-kori változata

Élete:

Diákévei:

Gyermekkorát Zircen töltötte, ahol apja az apátság ügyvédje volt és fiát is a jogász pályára irányította.
1828-1833 között Reguly Antal a cisztercita rend székesfehérvári gimnáziumába járt, a hatodik osztályt pedig Nagyszombatban végezte el. Ezt követően a győri akadémián tanult bölcsletet. A tudományok mellett a művészetek és a sport is vonzották. Győri tanulmányai alatt az ásványtannal is megismerkedett. Magyarország vármegyéiről, azok természeti környezetéről, történelmi nevezetességeiről külön füzetet kezdett el vezetni már ebben az időben.
Tanárai közül Maár Bonifác, a győri akadémia történelemtanára játszotta a legfontosabb szerepet Reguly pályájának alakulásában. Reguly az iskola elhagyása után is tartotta vele a kapcsolatot. Maár Bonifác az, aki elsőként értesítette a magyar tudományos életet Reguly nyugat- és észak-európai útjáról, tudományos kutatási terveiről, és ő kért számára először támogatást.

Pesti egyetemi évei, bécsi és észak-magyarországi, 

1836-1839-ig a pesti egyetem jogi fakultásának lett hallgatója. A jogi pálya azonban egyáltalán nem vonzotta. Már egyetemi hallgató korában nagyobb tanulmányutakat tett. 1837 nyarán Villax Ferdinánd zirci apát támogatása jóvoltából egy hónapot töltött Bécsben. 1838-ban meglátogatta a magyar bányavárosokat és eljutott Krakkóig. Villax Ferdinánd a későbbiek során is hathatósan segítette Reguly pályájának alakulását.
Kezdetben a Garam völgyén keresztül Lubló érintésével Késmárkig haladt. Ezután azonban ahelyett, hogy hazafelé indult volna, Bártfán át Lemberg és Krakkó felé indult. 1838 augusztus 12-én megkezdett utazásáról valószínűleg csak szeptember végén-október elején tért vissza. Ezen útjának első felén Reguly magyar nyelvű feljegyzéseket készített. Naplója a korra jellemző útirajzok modorában készült, ám az irodalmias színezetű tájleírások és elbeszélések mellett részletes tudományos megfigyeléseket is tartalmaz a legkülönbözőbb témákban, a természetrajztól az ásványtanon át a bányászat és pénzverés technikájáig.

Nyugat-európai útja

Eredeti terveiben a cseh és német városok bejárása, majd Dánia, Skandinávia megismerése szerepelt. Néhány hónapra tervezett tanulmányútjáról azonban csak 1847-ben tért haza újra Magyarországra.
Utazásáról ismét készített feljegyzéseket, és részletes beszámolók találhatók szüleinek írott leveleiben is. Útjának legfontosabb állomásai Párga, Berlin, Hamburg, Koppenhága, Stockholm voltak. Svédországba a skandináv mitológia vonzotta. A táj megismerésével szerette volna jobban megérteni az északi népek kultúráját. Stockholmban azonban egész életét meghatározó élményben volt része: a királyi könyvtárban megismerkedett Arvidson száműzetésben élő finn tudóssal. Ő volt az, aki Reguly figyelmét felhívta a finnugor nyelvrokonság tényére. Reguly azonnal hozzákezdett a téma tanulmányozásához: elolvasta Sajnovics János “Demonstratio”-ját, Gyarmathi Sámuel “Affinitas”-át. Arvidson bíztatására elhatározta, hogy - hazautazás helyett - Finnországba indul.

Finnországi tartózkodása

Reguly 1839 november 8-án lépett finn földre. Itt először az akkori Finnországban nélkülözhetetlen svéd, majd a finn nyelvet sajátította el, később a számi (lapp) és az észt nyelvvel ismerkedett meg, közben pedig a nyelvészeti, néprajzi, földrajzi, antropológiai és történelmi szakirodalmat tanulmányozta.
Finnországi utazásai során személyesen is megismerkedett a finn népköltészettel, lappföldi utazásán pedig már néprajzi tárgyakat is gyűjtött. Karjalába, a Kalevala szülőhazájába is eljutott, sőt a vótok között is végzett folklórgyűjtést. Finnországi naplójában értékes megfigyeléseket rögzített a bejárt vidékről.
Két évet töltött Finnországban, s valójában ezalatt alakultak ki tudományos tervei. A megismert balti-finn nyelveket összevetve a magyarral arra a következtetésre jutott, hogy nyelvünk legközelebbi rokonságát nem ott, hanem a keleti finnugor, leginkább az obi-ugor nyelvek körében kell keresnie. A Finn Irodalmi Társaság levelező tagjává választotta az akkor 21 éves Regulyt, aki a legjobb ajánlólevelekkel indul az oroszországi tudományos élet központja, Szentpétervár felé.

Szentpétervár

Szentpéterváron Reguly az orosz mellett a mari (cseremisz), mordvin és komi (zürjén) nyelv tanulmányozásához látott, és számos tudományágban képezte magát. Tanítómesterei és pártfogói közül legjelentősebb talán a német származású Karl Maximovics Baer akadémikus, akitől az embertan akkori legkorszerűbb módszereit sajátította el.
1841. június 11-től 1843 őszéig időzött Péterváron. Tervei és reményei mellett azonban kétségek és állandósuló pénzhiány gyötrik. A megfeszített munka és a bizonytalanság súlyos betegségbe sodorja. Megnyugvást ekkor is egy magyar származású magas rangú hivatalnok, Balugyánszky Mihály házában talált.
Munkájának új lendületet a Magyar Tudományos Akadémia támogatásának híre adott, amely 200 forint segélyt küldött Regulynak, a további támogatást pedig Reguly beszámolójától tették függővé.
1842 május 2-án érkezett Pestre Reguly „Jelentése a Magyar Akadémiához”. Ebben felvázolta a finnugor rokonság kérdésének eddigi kutatási eredményeit, és bemutatta az elvégzendő feladatokat. A világosan szerkesztett tudományos mű mindenkit meggyőzött Reguly terveinek fontosságáról, ám a Magyar Tudományos Akadémia anyagi források hiányában nem tudott támogatást nyújtani. Végül a Magyar Tudományos Akadémia 1842 novemberi gyűlése gróf Széchenyi István és Mednyánszky Alajos pártfogása révén 1000 pengő forint támogatást ajánlott meg számára. Az Akadémia az ígért pénzösszeg előteremtésére országos gyűjtést indított, aminek szervezésével Veszprém megyét bízta meg. Az udvar 300 váltó forinttal járult hozzá az út sikeréhez. Emellett megalakult a Reguly-társaság, amely egy Reguly-könyv kiadásával kívánta támogatni az utazót. 1843-tól Reguly az Akadémia levelező tagja.

A támogatási összeget Reguly csak jóval később, részletekben kapta meg, így a támogatás ígéretével és Baer személyes kölcsöne segítségével indult el 1843 október 9-én az Ural felé.

Obi-ugor kutatásai

1843 december 4-én kelt át az Uralon, és érte el Verchoturjét. Itt kezdte meg manysi (vogul) kutatásait. Két kísérője, Jurkina és Baktjár segítségével hamar jártas lett a nyelvben. Szótári és nyelvtani adatok mellett folklórszövegeket is feljegyzett. A hősénekek tartalmából az obi-ugor történelem addig nem is sejtett részleteire derít fényt. A medveénekek alapján pedig feltárult előtte a medvekultusz. Még dallamokat is lekottázott. Bejárta a Konda folyó vidékén lévő manysi településeket, majd Pelimszkojéban időzött, ahol antropológiai és néprajzi gyűjtéseket is végzett. 1844 nyarán pedig a Szoszva folyó mentén folytatta kutatásait.
Októbertől a hanti (osztják) nép megismerésébe kezdett. Obdorszkba (ma Szalehard) utazott, az északi hantik egyik központjába. Amint az Ob befagyott, átkelt rajta, és az Ural északi területeit járta be. Geográfiai adatok mellett a rénszarvasaikkal nomadizáló hantik és nyenyecek életére vonatkozó gyűjtéseket végzett. A hosszú telet Berjozovban töltötte a hanti nyelv és kultúra tanulmányozásával. 1845 március 3-án indult vissza Kazanyba.

Mordvinok, marik, csuvasok között

Kimerülten, betegen érkezett Kazanyba. Itt az Akadémia új megbízása várta: felkérés a mordvin, a mari (cseremisz) és a csuvas nyelv tanulmányozására. Olyan vidékeken végzett gyűjtőmunkát, ahol előtte még nem járt európai utazó. Az orosz birodalom területén élő népek nyelvét először a keresztény misszionáriusok tanulmányozták. Elsőként Biblia-részletek és imák fordításai készültek el az írásbeliséggel nem rendelkező népek nyelvén. Mari nyelvtanulmányait Reguly a rajfai kolostorban kezdte meg, amely a mari területen folyó misszionáriusmunka központja volt. A kolostorban munkája mellett egészségére is nagyobb gondot fordíthatott. Ősszel betegen indult útnak a mordvin nép kutatására. A mezőgazdasági munkák miatt kedvezőtlen időpont nehezítette munkáját, anyagi gondok keserítették életét. Télre Kazanyba visszatérve folytatja csuvas tanulmányait, a tavaszt viszont ismét úton, a hegyi marik között töltötte. A Volga-vidéki népek körében gyűjtött gazdag nyelvészeti anyag, és rendezett jegyzetek birtokában 1846 nyarán érkezett vissza Szentpétervárra.

Ural-térképe

Szentpétervárra visszaérkeztekor - amint megromlott egészségi állapota engedte - hozzáfogott az Ural északi fele első részletes térképének elkészítéshez. Három év alatt kb. 385 ezer km2-t járt be, 30 ezer kilométer utat téve meg. Erről készülő földabrosza határait a környező területeket ábrázoló korábbi térképek segítségével vonta meg. A részletes kidolgozáshoz közigazgatási lajstromok mellett csak saját adataira támaszkodhatott.  A térkép nemcsak a földrajzi objektumokat, hanem azok neveit, valamint a vidék bizonyos néprajzi jellemzőit is tartalmazza, így például az állattartás és a földművelés határát. A minden műszeres mérést nélkülöző térképet a későbbi felmérések csak pontosítani tudták, részletgazdagságát azonban nem múlták felül.
Az Orosz Földrajzi Társaság felkérésére végzett munkával 1847 januárjában készült el. Szöveget nem írt a térképhez; a tudományos élet Köppenhez intézett, majd publikált részletes leveléből tudhatta meg a magyarázatokat.
Itthon a Magyar Tudományos Akadémia 1856 június 2-i, illetve június 30-i előadásán mutatta be térképét.

Pesten

Az MTA 1843-ban, 24 éves korában levelező-, 1850-ben rendes taggá választotta. 1847 szeptemberében látogatott először haza szüleihez, utána pedig németországi gyógyfürdőkbe utazott, hogy egészségi állapotát helyrehozza. Haláláig szinte évente részt vett különböző kúrákon.
Távollétében az Akadémia novemberi ülésén az első magyarországi néprajzi kiállításként bemutatták az általa gyűjtött tárgyakat. Az anyag a Nemzeti Múzeumba került, ahol az 1872-ben megalakuló Néprajzi Tár alapjait vetette meg.
1848 júniusában a forradalmi kormány kultuszminisztere, Eötvös József kinevezte az Egyetemi Könyvtár első őrévé. A szabadságharc leverése után a döntést átmenetileg érvénytelenítették, így az 1849-ben végleg hazatérő Reguly csak 1950 januárjában foglalta el állását.
Itthon Reguly nem fogott gyűjtött anyaga feldolgozásához, hanem újabb kutatásokat végzett. Akadémiai székfoglalóját a „dzsungár nép” magyarral való állítólagos rokonságáról írta, ám a finnugor nyelvrokonság kérdéséről itt sem nyilatkozik.
Az Akadémia nyomására 1857 őszén Hunfalvy Pál segítségével nekifogott manysi (vogul) anyaga rendezéséhez. A kezdeti nehézségek után a munka jól haladt. A feldolgozást váratlan halála szakította félbe. 1858 augusztus 23-án agyvérzés oltotta ki életét.

Magyarországi kutatásai

Reguly nem nyilatkozott, mert nem is nyilatkozhatott a rokonság kérdésében: nem állt ugyanis rendelkezésére az összehasonlítás céljainak megfelelő magyar anyag.
Nyelvészeti, földrajzi, történelmi, antropológiai, etnográfiai ismereteit új módszerekkel, például az akkor induló fényképezés technikájának elsajátításával bővítette, és hozzálátott a kor tudományos színvonalát jóval meghaladó magyarországi kutatásaihoz. Módszerében nemcsak az egyedülálló, hogy helyszíni kutatás során ő fényképezett magyar kutatóként először, valamint ő végzett elsőként antropológiai méréseket, hanem az is, hogy sokoldalú ismeretei révén komplex szemléletet tudott érvényesíteni vizsgálódásaiban.
Szórványos alföldi feljegyzései mellett 1857 augusztus 31-től október 10-ig Palócföldön végzett részletes kutatásokat. Ezen az útján készített feljegyzései a palóckutatás értékes forrásai, egyszersmind a magyar néprajztudomány kialakulásának egyik fontos dokumentuma. Fényképei valószínűleg nem maradtak fenn

Emlékezete:

Hagyatékát többen dolgozták fel: a vogul anyagot HUNFALVY Pál és MUNKÁCSI Bernáth, a csuvast, cseremiszt stb. BUDENZ József, az osztják gyűjtemény egy részét PÁPAY József. Életműve a finnugor nyelvészet és őstörténet kutatásainak egyik úttörőjévé avatta. Zircen emléktáblával jelölték szülőházát. A róla elnevezett általános iskola, múzeum és műemlékkönyvtár, a Rákóczi téren álló bronz mellszobor, Bányai Ödön alkotása, valamint a Bakonyi Panteonban lévő tábla, R. Kiss Lenke és Stumpf János műve őrzik emlékét. 1996. decemberében Reguly életét, utazásait és tudományos kutatómunkáját bemutató (Illés Ferenc által tervezett) nagyszabású kiállítás nyílt, a róla elnevezett múzeumban.

Művei:

• Reguly Antal hagyományai. 1. A vogul föld és nép. (Kiad. és gondozta: HUNFALVY Pál.) Pest, 1864.
• Vogul népköltési gyűjtemény. (Saját gyűjtése és - hagyatéka alapján közzéteszi MUNKÁCSI Bernáth.) 1-4. Köt. Bp., 1892-1921.
• Osztják népköltési gyűjtemény. (Kiad.: PÁPAY József.) Bp.,-Leipzig, 1905.
• Osztják hősénekek. (- és Pápay József hagyatékát ZSIRAY Miklós hagyatékéból közzéteszi FOKOS Dávid.) Bp., 1963.
• Osztják hősénekek. (- munkája alapján kiad.: ZSIRAY Miklós.) Bp., 1944.

Irodalom:

• HUNFALVY Pál: ~. A vogul föld és nép. Pest, 1864.
• PÁPAY József: ~ emlékezete. Bp., 1905.
• ZSIRAI Miklós: Finnugor rokonságunk. Bp., 1937.
• BALASSA Iván: ~ néprajzi gyűjteménye. Bp., 1954.
• BÉKEFI Antal: ~. Zirc, 1819., Bp., 1858. = Vp. Szle, 1958. 2. sz.
• ifj. KODOLÁNYI János: ~. = Eth, 1959. 1-3. sz.
• ILLYÉS Gyula: Bölcsőkutatók. = Ingyen lakoma, 1. Köt. Bp., 1964.
• KRASZNAY József: ~ és Villax Ferdinánd. = Vigília, 1970. 4. sz.
• HUDI József: ~ északi útja és Veszprém megye. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 16. Veszprém, 1982.
• HUDI József: ~ utazásai 1839-ben. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 17. 1984. Veszprém, 1985.
• NÉMETH Imre: Az ősi szó nyomában. (r.) Bp., 1956.

Forrás:

Veszprém megyei életrajzi lexikon

Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház honlapja