„Reguly Antal” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2011. szeptember 30., 13:37-kori változata

Élete:

Reguly Antal Zircen született 1819. július 11-én. A Pápáról a Bakony központjába költözött német származású családban
három leány és egy fiú született. Antal - az egyetlen fiú - második volt a gyermekáldásban. Édesapja, Reguly István a ciszterci apátság jogtanácsosa (ügyvédje) volt.

Diákévei:

Gyermekkorát Zircen töltötte, ahol apja az apátság ügyvédje volt és fiát is a jogász pályára irányította. 1828-1833 között Reguly Antal a cisztercita rend székesfehérvári gimnáziumába járt, a hatodik osztályt pedig Nagyszombatban végezte el. Ezt követően a győri akadémián tanult bölcsletet. A tudományok mellett a művészetek és a sport is vonzották. Győri tanulmányai alatt az ásványtannal is megismerkedett. Magyarország vármegyéiről, azok természeti környezetéről, történelmi nevezetességeiről külön füzetet kezdett el vezetni már ebben az időben.
Tanárai közül Maár Bonifác, a győri akadémia történelemtanára játszotta a legfontosabb szerepet Reguly pályájának alakulásában. Reguly az iskola elhagyása után is tartotta vele a kapcsolatot. Maár Bonifác az, aki elsőként értesítette a magyar tudományos életet Reguly nyugat- és észak-európai útjáról, tudományos kutatási terveiről, és ő kért számára először támogatást.

Pesti egyetemi évei, bécsi és észak-magyarországi, 

1836-1839-ig a pesti egyetem jogi fakultásának lett hallgatója. A jogi pálya azonban egyáltalán nem vonzotta.
A jogi diploma biztos egzisztenciát jelentett volna az ifjú Regulynak, de már középiskolás korától formálódó érdeklődése,
a vakációk alatti utazások, a világlátás vágya más életutat jelölt ki számára.
Már egyetemi hallgató korában nagyobb tanulmányutakat tett. 1837 nyarán Villax Ferdinánd zirci apát támogatása jóvoltából egy hónapot töltött Bécsben. 1838-ban meglátogatta a magyar bányavárosokat és eljutott Krakkóig. Villax Ferdinánd a későbbiek során is hathatósan segítette Reguly pályájának alakulását.
Kezdetben a Garam völgyén keresztül Lubló érintésével Késmárkig haladt. Ezután azonban ahelyett, hogy hazafelé indult volna, Bártfán át Lemberg és Krakkó felé indult. 1838 augusztus 12-én megkezdett utazásáról valószínűleg csak szeptember végén-október elején tért vissza. Ezen útjának első felén Reguly magyar nyelvű feljegyzéseket készített. Naplója a korra jellemző útirajzok modorában készült, ám az irodalmias színezetű tájleírások és elbeszélések mellett részletes tudományos megfigyeléseket is tartalmaz a legkülönbözőbb témákban, a természetrajztól az ásványtanon át a bányászat és pénzverés technikájáig.

Nyugat-európai útja

Édesapja életrajzi feljegyzései hűen tükrözik fiának elhatározott célkitűzéseit:

„Törvény tanulmányait a pesti egyetemen három év által 1839ki évben végezte. Utazási szándéka elöljárói előtt tudva lévén, azon kedvezést nyerte el, hogy siettetése végett legelső tehette le próbatételeit, az utazási öt hóra szóló levele Mlgos
Uzovics János, N. mlgu helytartó tanácsnok, 's egyetemi Direckor úr által néki átadván, onnan azonal, haza sem menvén Posony, Bécs, Prága-felé vevé útját. Stokholmba érkezvén a 'kir. könyvtár látogatása' alkalmával a 'főkönyvtárnokkal beszédve eredvén, ki is a 'magyar és finnus szavak hasonlatosságait fejtegetvén a' finnus nyelv tanulására és a magyar közti hasonlatosság nyomozására bírni igyekezve és annyira gerjeszté vágyát, hogy egynehány nap múlva Finnia fő városábul Helsingforsbul érkezett atyafiával csak ugyan el is ment, így támadván benne a' vágy a magyarok eredte utáni nyomozásra".

Eredeti terveiben a cseh és német városok bejárása, majd Dánia, Skandinávia megismerése szerepelt. Néhány hónapra tervezett tanulmányútjáról azonban csak 1847-ben tért haza újra Magyarországra.
Utazásáról ismét készített feljegyzéseket, és részletes beszámolók találhatók szüleinek írott leveleiben is. Útjának legfontosabb állomásai Párga, Berlin, Hamburg, Koppenhága, Stockholm voltak. Svédországba a skandináv mitológia vonzotta. A táj megismerésével szerette volna jobban megérteni az északi népek kultúráját. Stockholmban azonban egész életét meghatározó élményben volt része: a királyi könyvtárban megismerkedett Arvidson száműzetésben élő finn tudóssal. Ő volt az, aki Reguly figyelmét felhívta a finnugor nyelvrokonság tényére. Reguly azonnal hozzákezdett a téma tanulmányozásához: elolvasta Sajnovics János “Demonstratio”-ját, Gyarmathi Sámuel “Affinitas”-át. Arvidson bíztatására elhatározta, hogy - hazautazás helyett - Finnországba indul.

Finnországi tartózkodása

Reguly 1839 november 8-án lépett finn földre. Itt először az akkori Finnországban nélkülözhetetlen svéd, majd a finn nyelvet sajátította el, később a számi (lapp) és az észt nyelvvel ismerkedett meg, közben pedig a nyelvészeti, néprajzi, földrajzi, antropológiai és történelmi szakirodalmat tanulmányozta.
Finnországi utazásai során személyesen is megismerkedett a finn népköltészettel, lappföldi utazásán pedig már néprajzi tárgyakat is gyűjtött. Karjalába, a Kalevala szülőhazájába is eljutott, sőt a vótok között is végzett folklórgyűjtést. Finnországi naplójában értékes megfigyeléseket rögzített a bejárt vidékről.
Két évet töltött Finnországban, s valójában ezalatt alakultak ki tudományos tervei. A megismert balti-finn nyelveket összevetve a magyarral arra a következtetésre jutott, hogy nyelvünk legközelebbi rokonságát nem ott, hanem a keleti finnugor, leginkább az obi-ugor nyelvek körében kell keresnie. A Finn Irodalmi Társaság levelező tagjává választotta az akkor 21 éves Regulyt, aki a legjobb ajánlólevelekkel indul az oroszországi tudományos élet központja, Szentpétervár felé.

Szentpétervár

Szentpéterváron Reguly az orosz mellett a mari (cseremisz), mordvin és komi (zürjén) nyelv tanulmányozásához látott, és számos tudományágban képezte magát. Tanítómesterei és pártfogói közül legjelentősebb talán a német származású Karl Maximovics Baer akadémikus, akitől az embertan akkori legkorszerűbb módszereit sajátította el.
1841. június 11-től 1843 őszéig időzött Péterváron. Tervei és reményei mellett azonban kétségek és állandósuló pénzhiány gyötrik. A megfeszített munka és a bizonytalanság súlyos betegségbe sodorja. Megnyugvást ekkor is egy magyar származású magas rangú hivatalnok, Balugyánszky Mihály házában talált.
Munkájának új lendületet a Magyar Tudományos Akadémia támogatásának híre adott, amely 200 forint segélyt küldött Regulynak, a további támogatást pedig Reguly beszámolójától tették függővé.
1842 május 2-án érkezett Pestre Reguly „Jelentése a Magyar Akadémiához”. Ebben felvázolta a finnugor rokonság kérdésének eddigi kutatási eredményeit, és bemutatta az elvégzendő feladatokat. Levelében az alábbiakat írta:
„Egy grammaticájával és lexikonával e nyelveknek meg volna úgy hiszem munkám alapja vetve, s egy nagy lépés a finn népek öszves ismeretére téve. Különös figyelmet kívánok fordítani e népek természettani viszonyaira, s e népcsaládból egy koponyagyűjteményt szerezni össze, fejméréseket tenni s gipsznyomatokat venni, minek csínját itt magamévá tettem. Ezt szép volna a többi borealis népekre, tán Szibéria minden népeire kiterjeszteni (ha t. i. módom lenne egész Szibériát megjárni): melly úton idővel a poláris népekről, vagy tán tovább is menve a túrán népclassisról, mi bizonyosan nem haladja még túl nemzeti érdekeinket, olly munka támadhatna, melly Mortonnak az amerikai népekről írt munkáját bizonyosan felülhaladná." 
A világosan szerkesztett tudományos mű mindenkit meggyőzött Reguly terveinek fontosságáról, ám a Magyar Tudományos Akadémia anyagi források hiányában nem tudott támogatást nyújtani. Végül a Magyar Tudományos Akadémia 1842 novemberi gyűlése gróf Széchenyi István és Mednyánszky Alajos pártfogása révén 1000 pengő forint támogatást ajánlott meg számára. Az Akadémia az ígért pénzösszeg előteremtésére országos gyűjtést indított, aminek szervezésével Veszprém megyét bízta meg. Az udvar 300 váltó forinttal járult hozzá az út sikeréhez. Emellett megalakult a Reguly-társaság, amely egy Reguly-könyv kiadásával kívánta támogatni az utazót. 1843-tól Reguly az Akadémia levelező tagja.

A támogatási összeget Reguly csak jóval később, részletekben kapta meg, így a támogatás ígéretével és Baer személyes kölcsöne segítségével indult el 1843 október 9-én az Ural felé.

Obi-ugor kutatásai

1843. október 9-én végül is elindult az Urálon túlra, az ott élő rokon népekhez. Útja Moszkván át Kazanyba vezetett, ahol pár hetet tölt el, a csuvas és cseremisz nyelvtannal ismerkedett. (Közben átutazott a votjákok vagy udmurtok földjén, ahol megragadta a figyelmét a votjákok népviselete, ami a magyarokéhoz nagyon hasonlatos volt.) Kazanyból Permbe utazott, ahol Balugyánszky ajánlására megkapta a kormányzóság topográfiai és néprajzi térképét, ami később nagy segítég volt kutatásaihoz.

1843 december 4-én kelt át az Uralon, és érte el Verchoturjét. Ahonnan Bogoszlovszkojen át Vszevolodszkojéba utazott és itt találta meg a keresett vogulokat is. A hercegi jószágkormányzó támogatásával több mint három hónapot töltött el a Lozva folyó völgyében. Itt kezdte meg manysi (vogul) kutatásait. Két kísérője, Jurkina és Baktjár segítségével hamar jártas lett a nyelvben. Szótári és nyelvtani adatok mellett folklórszövegeket is feljegyzett. A hősénekek tartalmából az obi-ugor történelem addig nem is sejtett részleteire derít fényt. A medveénekek alapján pedig feltárult előtte a medvekultusz. Még dallamokat is lekottázott. 1844 tavaszán Tobolszkba utazott az Irtis mellé, ahol az utolsó kondai vogul fejedelem fiát kereste föl, hogy őseiről vallassa.
Itt találkozott a Helsinkiben megismert Castrénnel is, aki vele azonos időben tanulmányozta az osztyákok nyelvét. Baktyárral együtt még a tavaszi hóolvadás előtt a Konda menti vogul települések felé igyekeztek, majd a Pelim mellékére mentek tovább. A meglátogatott falvakban nagy buzgalommal folytatta a nyelvészeti, föld- és néprajzi anyag gyűjtését. Hűséges kísérői a vidék minden lényeges ismérvéről beszámoltak Regulynak. Az ő segítségükkel részletes domborzati, vízrajzi vázlatokat készített a vidékről, feljegyezte a településeket is. A felsoroltakon kívül antropológiai méréseket is végzett.
1844 nyarán a Tapszija folyón érték el az Északi Szoszvát, ahol az északi vogulok halászatát tanulmányozhatta. Felkereste a Szigva-menti vogulokat is, és itt a már kiveszőben lévő medveénekeket jegyezhette fel. Felbecsülhetetlen értékű anyagot gyűjtött össze az északi vogulok ősi kultúrájából. Szibériai állomáshelyére visszatérve egyik levelében így ír erról: „Ily roppant kiterjedést nyert szteppe-utazásom: ethnographiai és anthropologiai tekintetben teljesen kielégítvén, Berezovban egész buzgósággal feküdtem osztyák stúdiumaimnak." 
1844 őszén Obdorszkba, az osztyákok központjába utazott. A település vonzáskörzetében népköltészeti anyagot gyűjtött.
Amikor az Ob folyó befagyott, át tudott kelni az Ural legészakibb területeire, eljutott a Jeges-tenger partjáig. Geográfiai adatok mellett a rénszarvasaikkal nomadizáló hantik és nyenyecek életére vonatkozó gyűjtéseket végzett. Hosszúra nyúlt kutatómunka után elfáradva visszatér Berozovba. Ekkor veheti kézbe az Akadémia küldeményét, az ezer forintot. Itt töltötte a telet a hanti nyelv és kultúra tanulmányozásával. 1845 március 3-án indult vissza Kazanyba.

Mordvinok, marik, csuvasok között

Kimerülten, betegen érkezett Kazanyba. Itt az Akadémia új megbízása várta: felkérés a mordvin, a mari (cseremisz) és a csuvas nyelv tanulmányozására. Olyan vidékeken végzett gyűjtőmunkát, ahol előtte még nem járt európai utazó. Az orosz birodalom területén élő népek nyelvét először a keresztény misszionáriusok tanulmányozták. Elsőként Biblia-részletek és imák fordításai készültek el az írásbeliséggel nem rendelkező népek nyelvén. Mari nyelvtanulmányait Reguly a rajfai kolostorban kezdte meg, amely a mari területen folyó misszionáriusmunka központja volt. A kolostorban munkája mellett egészségére is nagyobb gondot fordíthatott. Ősszel betegen indult útnak a mordvin nép kutatására. A mezőgazdasági munkák miatt kedvezőtlen időpont nehezítette munkáját, anyagi gondok keserítették életét. Télre Kazanyba visszatérve folytatja csuvas tanulmányait, a tavaszt viszont ismét úton, a hegyi marik között töltötte. A Volga-vidéki népek körében gyűjtött gazdag nyelvészeti anyag, és rendezett jegyzetek birtokában 1846 nyarán érkezett vissza Szentpétervárra.

Ural-térképe

Szentpétervárra visszaérkeztekor - amint megromlott egészségi állapota engedte - hozzáfogott az Ural északi fele első részletes térképének elkészítéshez. Három év alatt kb. 385 ezer km2-t járt be, 30 ezer kilométer utat téve meg. Erről készülő földabrosza határait a környező területeket ábrázoló korábbi térképek segítségével vonta meg. A részletes kidolgozáshoz közigazgatási lajstromok mellett csak saját adataira támaszkodhatott.  A térkép nemcsak a földrajzi objektumokat, hanem azok neveit, valamint a vidék bizonyos néprajzi jellemzőit is tartalmazza, így például az állattartás és a földművelés határát. A minden műszeres mérést nélkülöző térképet a későbbi felmérések csak pontosítani tudták, részletgazdagságát azonban nem múlták felül.
Az Orosz Földrajzi Társaság felkérésére végzett munkával 1847 januárjában készült el. Szöveget nem írt a térképhez; a tudományos élet Köppenhez intézett, majd publikált részletes leveléből tudhatta meg a magyarázatokat.
Itthon a Magyar Tudományos Akadémia 1856 június 2-i, illetve június 30-i előadásán mutatta be térképét.

Pesten

Az MTA 1843-ban, 24 éves korában levelező-, 1850-ben rendes taggá választotta. 1847 szeptemberében látogatott először haza szüleihez, utána pedig németországi gyógyfürdőkbe utazott, hogy egészségi állapotát helyrehozza. Haláláig szinte évente részt vett különböző kúrákon.
Távollétében az Akadémia novemberi ülésén az első magyarországi néprajzi kiállításként bemutatták az általa gyűjtött tárgyakat. Az anyag a Nemzeti Múzeumba került, ahol az 1872-ben megalakuló Néprajzi Tár alapjait vetette meg.
1848 júniusában a forradalmi kormány kultuszminisztere, Eötvös József kinevezte az Egyetemi Könyvtár első őrévé. A szabadságharc leverése után a döntést átmenetileg érvénytelenítették, így az 1849-ben végleg hazatérő Reguly csak 1950 januárjában foglalta el állását.
Itthon Reguly nem fogott gyűjtött anyaga feldolgozásához, hanem újabb kutatásokat végzett. Akadémiai székfoglalóját a „dzsungár nép” magyarral való állítólagos rokonságáról írta, ám a finnugor nyelvrokonság kérdéséről itt sem nyilatkozik.
Az Akadémia nyomására 1857 őszén Hunfalvy Pál segítségével nekifogott manysi (vogul) anyaga rendezéséhez. A kezdeti nehézségek után a munka jól haladt. A feldolgozást váratlan halála szakította félbe. 1858 augusztus 23-án agyvérzés oltotta ki életét.

Magyarországi kutatásai

Reguly nem nyilatkozott, mert nem is nyilatkozhatott a rokonság kérdésében: nem állt ugyanis rendelkezésére az összehasonlítás céljainak megfelelő magyar anyag.
Nyelvészeti, földrajzi, történelmi, antropológiai, etnográfiai ismereteit új módszerekkel, például az akkor induló fényképezés technikájának elsajátításával bővítette, és hozzálátott a kor tudományos színvonalát jóval meghaladó magyarországi kutatásaihoz. Módszerében nemcsak az egyedülálló, hogy helyszíni kutatás során ő fényképezett magyar kutatóként először, valamint ő végzett elsőként antropológiai méréseket, hanem az is, hogy sokoldalú ismeretei révén komplex szemléletet tudott érvényesíteni vizsgálódásaiban.
Szórványos alföldi feljegyzései mellett 1857 augusztus 31-től október 10-ig Palócföldön végzett részletes kutatásokat. Ezen az útján készített feljegyzései a palóckutatás értékes forrásai, egyszersmind a magyar néprajztudomány kialakulásának egyik fontos dokumentuma. Fényképei valószínűleg nem maradtak fenn

Emlékezete:

Hagyatékát többen dolgozták fel: a vogul anyagot HUNFALVY Pál és MUNKÁCSI Bernáth, a csuvast, cseremiszt stb. BUDENZ József, az osztják gyűjtemény egy részét PÁPAY József. Életműve a finnugor nyelvészet és őstörténet kutatásainak egyik úttörőjévé avatta. Zircen emléktáblával jelölték szülőházát. A róla elnevezett általános iskola, múzeum és műemlékkönyvtár, a Rákóczi téren álló bronz mellszobor, Bányai Ödön alkotása, valamint a Bakonyi Panteonban lévő tábla, R. Kiss Lenke és Stumpf János műve őrzik emlékét. 1996. decemberében Reguly életét, utazásait és tudományos kutatómunkáját bemutató (Illés Ferenc által tervezett) nagyszabású kiállítás nyílt, a róla elnevezett múzeumban.

Művei:

• Reguly Antal hagyományai. 1. A vogul föld és nép. (Kiad. és gondozta: HUNFALVY Pál.) Pest, 1864.
• Vogul népköltési gyűjtemény. (Saját gyűjtése és - hagyatéka alapján közzéteszi MUNKÁCSI Bernáth.) 1-4. Köt. Bp., 1892-1921.
• Osztják népköltési gyűjtemény. (Kiad.: PÁPAY József.) Bp.,-Leipzig, 1905.
• Osztják hősénekek. (- és Pápay József hagyatékát ZSIRAY Miklós hagyatékéból közzéteszi FOKOS Dávid.) Bp., 1963.
• Osztják hősénekek. (- munkája alapján kiad.: ZSIRAY Miklós.) Bp., 1944.

Irodalom:

• HUNFALVY Pál: ~. A vogul föld és nép. Pest, 1864.
• PÁPAY József: ~ emlékezete. Bp., 1905.
• ZSIRAI Miklós: Finnugor rokonságunk. Bp., 1937.
• BALASSA Iván: ~ néprajzi gyűjteménye. Bp., 1954.
• BÉKEFI Antal: ~. Zirc, 1819., Bp., 1858. = Vp. Szle, 1958. 2. sz.
• ifj. KODOLÁNYI János: ~. = Eth, 1959. 1-3. sz.
• ILLYÉS Gyula: Bölcsőkutatók. = Ingyen lakoma, 1. Köt. Bp., 1964.
• KRASZNAY József: ~ és Villax Ferdinánd. = Vigília, 1970. 4. sz.
• HUDI József: ~ északi útja és Veszprém megye. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 16. Veszprém, 1982.
• HUDI József: ~ utazásai 1839-ben. = Vp. Megy. Múz. Közlem. 17. 1984. Veszprém, 1985.
• NÉMETH Imre: Az ősi szó nyomában. (r.) Bp., 1956.

Forrás:

Illés Ferenc: Nyelvész és utazó : Az ismeretlen ismerős: Reguly Antal, 1819-1858. In.: Zirc és Viidéke, 2000. 1-4. szám

Veszprém megyei életrajzi lexikon

Reguly Antal Múzeum és Népművészeti Alkotóház honlapja