„Füredi szénsavas források” változatai közötti eltérés
| (11 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| + | [[Image:Kut1.jpg|400px|thumb|right|'''Kossuth Lajos forrás''']] | ||
| + | [[Image:Kut2.jpg|400px|thumb|right|'''Berzsenyi Dániel forrás''']] | ||
| + | |||
A 20. századig csak három szénsavas forrást ismertek Balatonfüreden: | A 20. századig csak három szénsavas forrást ismertek Balatonfüreden: | ||
*Őskút v. Fürdőforrás, a mai Szívkórház épülete alatt, az első felhasznált forrás | *Őskút v. Fürdőforrás, a mai Szívkórház épülete alatt, az első felhasznált forrás | ||
| − | *Kossuth Lajos forrás, a mai Gyógy | + | *[[Kossuth Lajos forrás kútháza|Kossuth Lajos forrás]], a mai Gyógy téren, főleg ivókúrára szolgált |
*Savós forrás, a Szívkórház épülete előtt, melynek vizét, juhtúróval keverve, tüdőbetegségek gyógyítására használták. | *Savós forrás, a Szívkórház épülete előtt, melynek vizét, juhtúróval keverve, tüdőbetegségek gyógyítására használták. | ||
| − | 1931-ben, | + | 1931-ben, [[Ifj. Lóczy Lajos]] vezetésével, a Magyar Királyi Földtani Intézet megbízásából kutatásokat végeztek Balatonfüred-fürdőtől mintegy 2 és fél km-re nyugatra és a régi füred-aszófői országút között elterülő dombvidéken. Ennek eredményeként három új savanyúvizes kutat létesítettek, melyeket hivatalosan a telektulajdonosok után neveztek el Tolnai-, Polányi- és Vörös- (vagy Elmond-) kútnak. |
==Tolnai-kút== | ==Tolnai-kút== | ||
A Tolnai-kút a Tihanyba vezető 71-es műút jobb oldalán, attól 300 méterre létesült. 1958-59-ben a kút túlfolyóját átvezették az út alatt, 1959. április 23-án elkészült az új kifolyóhely, amelyet Berzsenyi Dániel kútnak/Berzsenyi forrásnak neveztek el. Jelenlegi helyére, a kemping parkolójába 1982-ben került, megvalósításán több balatonfüredi lakos dolgozott. Angyal Imre avatta fel 1983. május 29-én. A kút melletti egyik fatáblán Kerék Imre A füredi Berzsenyi forráshoz című verse, a másikon a víz összetétele olvasható. | A Tolnai-kút a Tihanyba vezető 71-es műút jobb oldalán, attól 300 méterre létesült. 1958-59-ben a kút túlfolyóját átvezették az út alatt, 1959. április 23-án elkészült az új kifolyóhely, amelyet Berzsenyi Dániel kútnak/Berzsenyi forrásnak neveztek el. Jelenlegi helyére, a kemping parkolójába 1982-ben került, megvalósításán több balatonfüredi lakos dolgozott. Angyal Imre avatta fel 1983. május 29-én. A kút melletti egyik fatáblán Kerék Imre A füredi Berzsenyi forráshoz című verse, a másikon a víz összetétele olvasható. | ||
==Polányi-kút== | ==Polányi-kút== | ||
| − | A Polányi-kutat a Tolnai-kúttól | + | A Polányi-kutat a Tolnai-kúttól mintegy 300 m-re, északnyugatra létesítették. Az évek folyamán a vascsövek elkorrodáltak, a kút vize az 1950-es évek elején ivásra alkalmatlanná vált. 1987-ben, Szekér Ernő kezdeményezésére, megkezdődött a forrás újrafoglalása. A vizet elvezették a 71-es főút mellé, és az itt kiépített kútból már 1989 őszén folyt a víz. Körülötte pihenőparkot alakítottak ki. A kutat, az időközben elhunyt [[Szekér Ernő|Szekér Ernőről]] nevezték el és [[Dibusz László]] avatta fel 1994. október 22-én. |
==Vörös- (vagy Elmond-) kút== | ==Vörös- (vagy Elmond-) kút== | ||
| − | A vasúttól északra a Vörös- (vagy Elmond-) kút 30 méter mélyről jutott a felszínre a lehelyezett csővezetéken keresztül, időnként igen nagy erővel, mivel szénsavgázban igen gazdag volt terület. 1934-ben | + | A vasúttól északra a Vörös- (vagy Elmond-) kút 30 méter mélyről jutott a felszínre a lehelyezett csővezetéken keresztül, időnként igen nagy erővel, mivel szénsavgázban igen gazdag volt a terület. 1934-ben egy új kútfej felszerelésével csillapították a szakaszosan feltörő víz erejét. Az 1950-es évekre a kútfej eltűnt, a csupasz kútcsövön nem folyt ki víz. Az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat 1962-ben végzett vizsgálata megállapította, hogy a kút béléscsöve teljesen fel van töltve kaviccsal. Mára, gyakorlatilag, megsemmisült a kút. |
| + | |||
| + | |||
| + | |||
| + | |||
| + | ==Irodalom== | ||
| + | *Lichtneckert András: A balatonfüredi savanyúvízi gyógyfürdő története az alapítástól az államosításig 1702-1949 .- Balatonfüred : Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2013 | ||
| + | *Lóczy Lajos: A balatonfüredi kincstári szénsavas források = Die ärarischen Säuerlinge von Balatonfüred. - Budapest : Stádium Ny., 1936. | ||
| + | *Balatonfüred emlékjelei. Balatonfüred, 2005. | ||
| + | |||
| + | ==Képek forrása== | ||
| + | *Soponyai Ilona | ||
| + | |||
{{Indoklás | {{Indoklás | ||
|település=Balatonfüred | |település=Balatonfüred | ||
| 19. sor: | 34. sor: | ||
|méret=70 | |méret=70 | ||
|indoklás= | |indoklás= | ||
| − | Balatonfüred hírét, nagyságát évszázadok óta az itt feltörő szénsavas források és azok használata is erősíti. | + | Balatonfüred hírét, nagyságát évszázadok óta az itt feltörő szénsavas források és azok használata is erősíti.}} |
| − | }} | + | |
| + | |||
| + | |||
| 26. sor: | 43. sor: | ||
| + | A Füredi szénsavas források értéket a [http://ertektar.vpmegye.hu/index.php/ertekeink/veszprem-megye-ertektar/egeszseg-es-eletmod/53-furedi-szensavas-forrasok/ Veszprém Megyei Értéktár] felvette a megyei értékek sorába. | ||
| + | <gallery class="center" mode="packed" heights="260px" perrow="5" > | ||
| + | Fájl:Kut3.jpg | ||
| + | Fájl:Kut4.jpg | ||
| + | Fájl:Kut5.jpg | ||
| + | </gallery> | ||
[[Category:Balatonfüred]][[Category:Egészség és életmód]][[Category:Balatonfüredi értéktár]] | [[Category:Balatonfüred]][[Category:Egészség és életmód]][[Category:Balatonfüredi értéktár]] | ||
A lap jelenlegi, 2022. október 25., 14:06-kori változata
A 20. századig csak három szénsavas forrást ismertek Balatonfüreden:
- Őskút v. Fürdőforrás, a mai Szívkórház épülete alatt, az első felhasznált forrás
- Kossuth Lajos forrás, a mai Gyógy téren, főleg ivókúrára szolgált
- Savós forrás, a Szívkórház épülete előtt, melynek vizét, juhtúróval keverve, tüdőbetegségek gyógyítására használták.
1931-ben, Ifj. Lóczy Lajos vezetésével, a Magyar Királyi Földtani Intézet megbízásából kutatásokat végeztek Balatonfüred-fürdőtől mintegy 2 és fél km-re nyugatra és a régi füred-aszófői országút között elterülő dombvidéken. Ennek eredményeként három új savanyúvizes kutat létesítettek, melyeket hivatalosan a telektulajdonosok után neveztek el Tolnai-, Polányi- és Vörös- (vagy Elmond-) kútnak.
Tartalomjegyzék
Tolnai-kút
A Tolnai-kút a Tihanyba vezető 71-es műút jobb oldalán, attól 300 méterre létesült. 1958-59-ben a kút túlfolyóját átvezették az út alatt, 1959. április 23-án elkészült az új kifolyóhely, amelyet Berzsenyi Dániel kútnak/Berzsenyi forrásnak neveztek el. Jelenlegi helyére, a kemping parkolójába 1982-ben került, megvalósításán több balatonfüredi lakos dolgozott. Angyal Imre avatta fel 1983. május 29-én. A kút melletti egyik fatáblán Kerék Imre A füredi Berzsenyi forráshoz című verse, a másikon a víz összetétele olvasható.
Polányi-kút
A Polányi-kutat a Tolnai-kúttól mintegy 300 m-re, északnyugatra létesítették. Az évek folyamán a vascsövek elkorrodáltak, a kút vize az 1950-es évek elején ivásra alkalmatlanná vált. 1987-ben, Szekér Ernő kezdeményezésére, megkezdődött a forrás újrafoglalása. A vizet elvezették a 71-es főút mellé, és az itt kiépített kútból már 1989 őszén folyt a víz. Körülötte pihenőparkot alakítottak ki. A kutat, az időközben elhunyt Szekér Ernőről nevezték el és Dibusz László avatta fel 1994. október 22-én.
Vörös- (vagy Elmond-) kút
A vasúttól északra a Vörös- (vagy Elmond-) kút 30 méter mélyről jutott a felszínre a lehelyezett csővezetéken keresztül, időnként igen nagy erővel, mivel szénsavgázban igen gazdag volt a terület. 1934-ben egy új kútfej felszerelésével csillapították a szakaszosan feltörő víz erejét. Az 1950-es évekre a kútfej eltűnt, a csupasz kútcsövön nem folyt ki víz. Az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat 1962-ben végzett vizsgálata megállapította, hogy a kút béléscsöve teljesen fel van töltve kaviccsal. Mára, gyakorlatilag, megsemmisült a kút.
Irodalom
- Lichtneckert András: A balatonfüredi savanyúvízi gyógyfürdő története az alapítástól az államosításig 1702-1949 .- Balatonfüred : Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2013
- Lóczy Lajos: A balatonfüredi kincstári szénsavas források = Die ärarischen Säuerlinge von Balatonfüred. - Budapest : Stádium Ny., 1936.
- Balatonfüred emlékjelei. Balatonfüred, 2005.
Képek forrása
- Soponyai Ilona
 |
"Balatonfüred hírét, nagyságát évszázadok óta az itt feltörő szénsavas források és azok használata is erősíti."
A Balatonfüred Értéktárba bekerült az Értéktár Bizottság 15/2014. (XI.18.) határozata alapján |
A Füredi szénsavas források értéket a Veszprém Megyei Értéktár felvette a megyei értékek sorába.
