Szekér Ernő

SZEKÉR Ernő (Sátoraljaújhely, 1940. április 14. – Balatonfüred, 1988. augusztus 9.) agrármérnök, zenész, újságíró.

Élete

Sátoraljaújhelyről 12 éves korában került szüleivel Veszprémbe. A Keszthelyi Agrártudományi Akadémián szerezte diplomáját, de a zene töltötte ki életét. Az 1970-es években került Balatonfüredre, ahol családot alapított. Ekkor már a Napló újságírója. Később környezetvédőként is tevékenykedett. Harcolt a Déry-ház megmaradásáért, azért, hogy a Gombás-kúria helytörténeti múzeum, vagy öregek otthona legyen. Nevéhez fűződik számos emléktábla elhelyezése, híres emberek elhanyagolt sírjának rendbetétele, a Kiserdő védetté nyilvánítása és a források rendezése. Beteg szíve okozta korai halálát. A Polányi-forrást tiszteletből róla nevezték el. A balatonarácsi r. k. temetőben nyugszik.

Művei

• Levél Arácsról = Napló. 1985. augusztus 9.
• Ferencsik János zeneiskola, Balatonfüred = Horizont, 1988. 1. sz.
• Ladányi Miksa levelei = Kritika, 1988. 2. sz.
• Déry Balatonfüreden = Napló. 1984. január 20.
• A balatoni vitorlázás kezdetei = Napló. 1985. október 4.
• Emléktáblák Füreden. = Horizont, 1987. 1. sz.

Irodalom

• SZILÁGYI Ferenc: Szekér Ernő emlékezete. = Magyar Nemzet 1988. 235. sz.
• SZILÁGYI Ferenc: In memoriam Szekér Ernő. = Honismeret. 1989. 1. sz.
• NEMESBÜKI András: Forrás egy lokálpatriótának. Szekér Ernő emlékezetére = Pannon Napló. 1995. február 7.
• BISZTRAY Ádám: Barátomnak Füreden, Oroszlán havában. Vers. = Új Horizont 1991. 3. sz.