„Füredi szénsavas források” változatai közötti eltérés
| (2 közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
A 20. századig csak három szénsavas forrást ismertek Balatonfüreden: | A 20. századig csak három szénsavas forrást ismertek Balatonfüreden: | ||
*Őskút v. Fürdőforrás, a mai Szívkórház épülete alatt, az első felhasznált forrás | *Őskút v. Fürdőforrás, a mai Szívkórház épülete alatt, az első felhasznált forrás | ||
| − | *Kossuth Lajos forrás, a mai Gyógy téren, főleg ivókúrára szolgált | + | *[[Kossuth Lajos forrás kútháza|Kossuth Lajos forrás]], a mai Gyógy téren, főleg ivókúrára szolgált |
*Savós forrás, a Szívkórház épülete előtt, melynek vizét, juhtúróval keverve, tüdőbetegségek gyógyítására használták. | *Savós forrás, a Szívkórház épülete előtt, melynek vizét, juhtúróval keverve, tüdőbetegségek gyógyítására használták. | ||
| − | 1931-ben, | + | 1931-ben, [[Ifj. Lóczy Lajos]] vezetésével, a Magyar Királyi Földtani Intézet megbízásából kutatásokat végeztek Balatonfüred-fürdőtől mintegy 2 és fél km-re nyugatra és a régi füred-aszófői országút között elterülő dombvidéken. Ennek eredményeként három új savanyúvizes kutat létesítettek, melyeket hivatalosan a telektulajdonosok után neveztek el Tolnai-, Polányi- és Vörös- (vagy Elmond-) kútnak. |
==Tolnai-kút== | ==Tolnai-kút== | ||
A Tolnai-kút a Tihanyba vezető 71-es műút jobb oldalán, attól 300 méterre létesült. 1958-59-ben a kút túlfolyóját átvezették az út alatt, 1959. április 23-án elkészült az új kifolyóhely, amelyet Berzsenyi Dániel kútnak/Berzsenyi forrásnak neveztek el. Jelenlegi helyére, a kemping parkolójába 1982-ben került, megvalósításán több balatonfüredi lakos dolgozott. Angyal Imre avatta fel 1983. május 29-én. A kút melletti egyik fatáblán Kerék Imre A füredi Berzsenyi forráshoz című verse, a másikon a víz összetétele olvasható. | A Tolnai-kút a Tihanyba vezető 71-es műút jobb oldalán, attól 300 méterre létesült. 1958-59-ben a kút túlfolyóját átvezették az út alatt, 1959. április 23-án elkészült az új kifolyóhely, amelyet Berzsenyi Dániel kútnak/Berzsenyi forrásnak neveztek el. Jelenlegi helyére, a kemping parkolójába 1982-ben került, megvalósításán több balatonfüredi lakos dolgozott. Angyal Imre avatta fel 1983. május 29-én. A kút melletti egyik fatáblán Kerék Imre A füredi Berzsenyi forráshoz című verse, a másikon a víz összetétele olvasható. | ||
==Polányi-kút== | ==Polányi-kút== | ||
| − | A Polányi-kutat a Tolnai-kúttól mintegy 300 m-re, északnyugatra létesítették. Az évek folyamán a vascsövek elkorrodáltak, a kút vize az 1950-es évek elején ivásra alkalmatlanná vált. 1987-ben, Szekér Ernő kezdeményezésére, megkezdődött a forrás újrafoglalása. A vizet elvezették a 71-es főút mellé, és az itt kiépített kútból már 1989 őszén folyt a víz. Körülötte pihenőparkot alakítottak ki. A kutat, az időközben elhunyt Szekér Ernőről nevezték el és Dibusz László avatta fel 1994. október 22-én. | + | A Polányi-kutat a Tolnai-kúttól mintegy 300 m-re, északnyugatra létesítették. Az évek folyamán a vascsövek elkorrodáltak, a kút vize az 1950-es évek elején ivásra alkalmatlanná vált. 1987-ben, Szekér Ernő kezdeményezésére, megkezdődött a forrás újrafoglalása. A vizet elvezették a 71-es főút mellé, és az itt kiépített kútból már 1989 őszén folyt a víz. Körülötte pihenőparkot alakítottak ki. A kutat, az időközben elhunyt [[Szekér Ernő|Szekér Ernőről]] nevezték el és [[Dibusz László]] avatta fel 1994. október 22-én. |
==Vörös- (vagy Elmond-) kút== | ==Vörös- (vagy Elmond-) kút== | ||
A lap jelenlegi, 2022. október 25., 14:06-kori változata
A 20. századig csak három szénsavas forrást ismertek Balatonfüreden:
- Őskút v. Fürdőforrás, a mai Szívkórház épülete alatt, az első felhasznált forrás
- Kossuth Lajos forrás, a mai Gyógy téren, főleg ivókúrára szolgált
- Savós forrás, a Szívkórház épülete előtt, melynek vizét, juhtúróval keverve, tüdőbetegségek gyógyítására használták.
1931-ben, Ifj. Lóczy Lajos vezetésével, a Magyar Királyi Földtani Intézet megbízásából kutatásokat végeztek Balatonfüred-fürdőtől mintegy 2 és fél km-re nyugatra és a régi füred-aszófői országút között elterülő dombvidéken. Ennek eredményeként három új savanyúvizes kutat létesítettek, melyeket hivatalosan a telektulajdonosok után neveztek el Tolnai-, Polányi- és Vörös- (vagy Elmond-) kútnak.
Tartalomjegyzék
Tolnai-kút
A Tolnai-kút a Tihanyba vezető 71-es műút jobb oldalán, attól 300 méterre létesült. 1958-59-ben a kút túlfolyóját átvezették az út alatt, 1959. április 23-án elkészült az új kifolyóhely, amelyet Berzsenyi Dániel kútnak/Berzsenyi forrásnak neveztek el. Jelenlegi helyére, a kemping parkolójába 1982-ben került, megvalósításán több balatonfüredi lakos dolgozott. Angyal Imre avatta fel 1983. május 29-én. A kút melletti egyik fatáblán Kerék Imre A füredi Berzsenyi forráshoz című verse, a másikon a víz összetétele olvasható.
Polányi-kút
A Polányi-kutat a Tolnai-kúttól mintegy 300 m-re, északnyugatra létesítették. Az évek folyamán a vascsövek elkorrodáltak, a kút vize az 1950-es évek elején ivásra alkalmatlanná vált. 1987-ben, Szekér Ernő kezdeményezésére, megkezdődött a forrás újrafoglalása. A vizet elvezették a 71-es főút mellé, és az itt kiépített kútból már 1989 őszén folyt a víz. Körülötte pihenőparkot alakítottak ki. A kutat, az időközben elhunyt Szekér Ernőről nevezték el és Dibusz László avatta fel 1994. október 22-én.
Vörös- (vagy Elmond-) kút
A vasúttól északra a Vörös- (vagy Elmond-) kút 30 méter mélyről jutott a felszínre a lehelyezett csővezetéken keresztül, időnként igen nagy erővel, mivel szénsavgázban igen gazdag volt a terület. 1934-ben egy új kútfej felszerelésével csillapították a szakaszosan feltörő víz erejét. Az 1950-es évekre a kútfej eltűnt, a csupasz kútcsövön nem folyt ki víz. Az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat 1962-ben végzett vizsgálata megállapította, hogy a kút béléscsöve teljesen fel van töltve kaviccsal. Mára, gyakorlatilag, megsemmisült a kút.
Irodalom
- Lichtneckert András: A balatonfüredi savanyúvízi gyógyfürdő története az alapítástól az államosításig 1702-1949 .- Balatonfüred : Balatonfüred Városért Közalapítvány, 2013
- Lóczy Lajos: A balatonfüredi kincstári szénsavas források = Die ärarischen Säuerlinge von Balatonfüred. - Budapest : Stádium Ny., 1936.
- Balatonfüred emlékjelei. Balatonfüred, 2005.
Képek forrása
- Soponyai Ilona
 |
"Balatonfüred hírét, nagyságát évszázadok óta az itt feltörő szénsavas források és azok használata is erősíti."
A Balatonfüred Értéktárba bekerült az Értéktár Bizottság 15/2014. (XI.18.) határozata alapján |
A Füredi szénsavas források értéket a Veszprém Megyei Értéktár felvette a megyei értékek sorába.
