Fábián Gábor

(Vörösberény, 1795. dec. 28. - Arad, 1877. dec. 10.) író, műfordító. Somogyi Gedeon unokaöccse, Fábián József fia.

Élete

Veszprémben, Pozsonyban és Pápán tanult, 1821-ben ügyvédi vizsgát tett Pesten. 1826-1838 között a Bohus család uradalmi ügyvédje Világoson. A Magyar Tudós Társaság 1832-ben levelező-, 1835-ben rendes tagjává választotta, 1862-től a Kisfaludy Társaság tagja. A szabadságharc idején sajtóbizottsági elnök, az aradi vészbíróság tagja, országgyűlési képviselő, majd a hétszemélyes törvényszék bírája. A bukás után fogságba került, majd Aradra internálták. 1867-1869-ben ismét országgyűlési képviselő volt. 1869-től visszavonulva csak a költészetnek élt. Írói pályáján nagy hatással volt rá édesapja, a nagy műveltségű vörösberényi, majd tótvázsonyi lelkész, valamint anyai nagybátyja. Költeményei, filológiai és esztétikai dolgozatai, latin, perzsa és modern nyelvekből való fordításai révén vált neve ismertté.

Munkái

Hafiz Divánjából. Pest, 1824.

Ossián énekei. Buda, 1833.

Arad vármegye leírása, historiai, geographiai és statisztikai tekintetben. Pest, a835.

M. T. Cicero összes leveleiből időrendes sorozatban. Pest, 1861-1864.

Fábián Gábor levelezése. (Közli: KARA Győző.) = ItK, 1893. 2. sz.

Irodalom

ZICHY Antal: Emlékbeszéd ~ felett. Pest, 1888. (MTA emlékbeszédek, 5. Köt. 1. Füz.)

JANCSÓ Benedek: ~ élete és irodalmi működése. Arad, 1885.

A fiatal Vörösmarty levelezése íróbarátaival. Bp., 1987.

Külső hivatkozás

Veszprém megyei életrajzi lexikon

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái