Pázmándi Horváth Endre

(Pázmánd, 1778. nov. 28.-Pázmánd, 1839. márc. 7.) római katolikus lelkész, költő.

Élete:

1830-tól a Magyar Tudós Társaság rendes tagja. Komáromban, Pozsonyban és Győrött tanult. A Kisalföldön lelkészkedett, gyakran megfordult Zircen. A kolostor és a falu történetét hexameterekben írt, epikus költeményben örökítette meg. Először alkalmazta eredeti epikumra a hexameteres formát. Dikcióval, patetikus retorikával kialakította a történeti epika stílusát, szemléletével a magyar nemesség múltba sóvárgó nosztalgiáját segítette. Tőle várták a magyar nemzeti eposz megteremtését, de az Árpád c. eposza alatta maradt korábbi művének. Nem annyira költött, inkább megverselt.

Munkái:

Zirc emlékezete. Buda, 1814.
Árpád. Pest, 1831.
Kisebb költemények. Pest, 1832.
Győr visszavétele. (Z. SZABÓ László tanulmányával.) Győr, 1987.

Irodalom:

WAISBECKER Ede: ~ szépirodalmi munkássága. Pécs, 1927.
HORVÁTH János: Kisfaludy Károly és íróbarátai. 1955.