Reguly Antal és az Északi-Urál térképe

 Dr. Márton Mátyás egyetemi tanár
ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék

Bevezetés

     190 esztendeje, 1819. július 11-én született Zircen  „Észak Kőrösi Csomája”, Reguly Antal nyelvtudós, etnográfus és utazó, 1843-tól a Magyar  Tudós Társaság levelező, 1850-től rendes tagja. Reguly magát nem kímélve – alkalmanként gyalog, kutya- és rénszarvasszánon, csónakon utazva – járta be és tanulmányozta az Északi- és a Sarki-Urál nyugati és keleti előterében élő rokon népek által lakott területeket, így válva a magyar nyelvrokonság-kutatás kiemelkedő képviselőjévé. E terület kutatásában „az első, az úttörő vállalkozó, … aki a legnehezebb körülmények között, de a legelszántabb akaraterővel, a legnagyobbat alkotta” [1]. Az elmúlt évben számos rendezvényen emlékeztek meg halálának 150. évfordulójáról, mivel Budán 1858. augusztus 23-án halt meg. A „kettős évforduló” alkalmából született tanulmány az életút vázlatos áttekintése mellett
Reguly kevéssé elemzett és értékelt térképészeti munkásságával is foglalkozik.
     Illés Ferenc szerint a Reguly-életút értékelését a nyelvi rokonságokról alkotott külhoni és a hazai előzmények ismeretében lehet elvégezni [2]: Az 1500-as évektől több jeles tudós véli felismerni a magyar nyelv különböző Urál-vidéki népek nyelvével lehetséges rokonságát (II. Pius pápa írásai, Cosmographia – 1503; Mathias de Miechov krakkói kanonok könyve – 1517; Siegmund von Herberstein moszkvai osztrák császári követ kommentárjai – 1549; és főképpen Philip Johan von Strahlenberg 1730-at követő tanulmányai …).
     A hazai kutatók közül Sajnovics János (1733–1785) és Hell Miksa (1720–1792) közös lappföldi tanulmányútjuk után 1770-ben elsőként adnak hírt a magyarok és a lappok nyelvének „azonosságáról”. Gyarmathi Sámuel (1751–1830) pedig a finnugor nyelvrokonság átfogó rendszerét tárta fel (1799).

A felsorolt tudományos elemzések megállapí-
tásait nem erősíthették meg a nyelvrokon népek
között szerzett tapasztalatok, mert a finnugor né-
peknél helyszíni kutatást Reguly előtt senki sem
végzett. „Észak Kőrösi Csomája” pótolta embert
próbáló vállalkozásával a helyszíni tudományos kutatómunka nélkülözhetetlen tényanyagát, amely másfél
évszázada ad a magyar tudomá-
nyos világnak a finnugor népek
rokonságával, a magyarok őshazájával kapcsolatos megfejtésre
váró feladatokat [2].
Egy európai utazás és nagy
tervek születése
Reguly Antal (1. ábra) Pápá-
ról, a Bakony központjába, Zircre költözött német származású
négygyermekes család második,
de egyedüli fiúgyermekeként látja meg a napvilágot 1819. július
11-én. Édesapja, Reguly István
jogász, a zirci Ciszterci Apátság
ügyvédje. Alapfokú iskoláit Zircen, a gimnáziumból öt osztályt
a ciszterciek székesfehérvári gimnáziumában,
egyet pedig Nagyszombatban végez. Ezt követő-
en Győrben a Királyi Akadémián 1834–1836-ban
bölcseletet, majd a pesti egyetemen 1836–1839
között jogot tanul.
Tanulmányai befejeztével 1839 nyarán Pozsonyon, Bécsen, Prágán és Hamburgon, majd
onnan Kielen és Koppenhágán át Stockholmba
utazik. Itt a királyi könyvtárba tett látogatásai,
és az Arvidsonnal
8
– a Finnországból menekült „főkönyvtárnokkal” – kötött ismeretsége
meghatározó jövendő pályája, az elkövetkező
hét és fél esztendő intenzív szellemi és fizikai
erőfeszítéseket követelő, egészségromboló utazásai, kutatásai szempontjából. A finn–magyar
rokonság kérdéséről Arvidsonnal folytatott beszélgetései erősítik meg elhatározását, hogy e
téma tanulmányozásába kezdjen az északi rokon
népek körében.