Anna Grand Hotel díszterme

Balatonfüred, Gyógy tér 1.

     Az Anna Grand Hotel épületegyütteséhez tartozó, eklektikus stílusú, közel 130 éves műemlék épület helyén 1831–1878 között a Dunántúl első kőszínháza állt.

     A fürdőhelyen már régóta hiányzott egy olyan épület, amelyben kisebb-nagyobb összejöveteleket, bálokat, hangversenyeket lehetett volna rendezni. Már 1861-ben azt remélték, hogy jövőre lesz „társalgóterem”, ahol újságok is vannak. Erre azonban még éveket kellett várni.

     „A nagy gyógytermet (Cursalon) is ez évben szándékoznak felépíttetni. Eddig ennek hiányában volt B.-Füred s a közönség a nagy vendéglő felső termét volt kénytelen társalgó s egyszersmind étkező s táncztermül igénybe venni…. A terv szerint 2500 személy kényelmesen el fog férni benne.” – adja hírül a Veszprém című lap 1875-ben. Végül eldöntötték, hogy a gyógytermet a régi színház helyén fogják felépíteni, a kőszínházat azonban csak 1878. február 18-án kezdték bontani.

     Közben május végére elkészült egy fedett sétány a Gyönyörde és a Klotild udvar között, amelyet már nyáron nagy megelégedéssel használtak is a vendégek.

A gyógytermet Esslinger János zirci építőmester tervezte és építette , alaprajzát Zákonyi Ferenc közli. Az épületből kijáratok nyíltak az angolkert felé, a földszinten néhány bolthelyiség is volt. A fedett sétány az épület árkádjai alatt folytatódott, összekötve a Nagyvendéglőt és a Klotild udvart.

     1878 októberében már az emeleten dolgoztak, a jövő idényre az összes helyiséget át akarták adni. A következő év májusában már a gyógyterem impozáns látványt nyújtott: „földszinti és emeleti magasságot foglal el … éjszakon hét, délen szintén hét óriási ablakkal, mely utóbbiak a zeneteremre nyilván, egyszersmind páholyablakok gyanánt szolgálnak. A gyógyteremnek az Eszterházy felé eső oldalán van az emeleten a lépcsőfeljárat mellett a pipereterem, a mellett a Balatonra néző szép női olvasóterem, mely benyílik a gyógyterem déli ablakai előtt elhúzódó 12 öl hosszu és 3 öl széles zeneterembe. Innen átlépünk a férfi olvasóterembe. Mindkét osztály helyiségeit, melyek mind parkettírozottak, kiegészítik az azoknak megfelelő női és férfi osztályfelügyelők szobái és a női osztály egyenes kijárata a színházba. A gyógyterem éjszaki udvarrészén virágos kert lesz, déli, tehát előrészén 27 öl szélesség és 14 öl udvarmélységben a legszebb virágszőnyeges kertdíszítmény közepén a szökőkúttal…”

     „A gyógyterem szép emeleti termeiből oly elragadó kilátás nyílik a balatoni panorámára, melyet bármely kényes izlésű külföldi ember megirigyelhet tőlünk, …”' – írta a Fővárosi Lapok 1879 júniusában. A Zalai Közlöny tudósítója szerint „díszessége, ízletessége és kiváló csínje bármely európai fürdőnek előnyére válnék.”

     Az épületet csak 1880 nyarán adták át a közönségnek: „Balaton-Füreden julius 2-án délelőtt nyittatott meg a díszes és izlésesen készített gyógyterem és adatott át a fürdőközönségnek. 9 órakor ágyulövés adá tudtul a közönségnek az ünnepélyes megnyitás kezdetét. Nagyszámu fürdővendég jelent meg. Derék zenészeink által előadott néphymnus elzengése után Écsy László igazgató úr alkalomszerű szép beszédet tartott elmondván, hogy a jelenlegi tihanyi apát, Simon Zsigmond úr áldozatot nem kimélve minden erejét oda fordítja, hogy a gyógyhelyet szépítse és az igényeknek megfelelővé tegye. Rég érzett hiányon van segítve jelenleg, midőn a díszes gyógytermet megnyitva átadja. Örömmel reményli, hogy e helyiség közhasználatával uj forduló pont nyilik Füred történelmi lapján. A dörgő éljenzés elhangzásával Endrődy Sándor tehetséges ifju költőnk mondott köszönetet a fürdőközönség nevében; virágos és az alkalomhoz mért szavai köztetszést arattak. Végül Simon Zsigmond apát köszöné meg az iránta tanusított figyelmet. Örömmel tesz – ugy mond – minden lehetőt, hogy édes hazánk e kies fürdőjét emelje, miáltal a szenvedő emberiségen igyekszik segíteni. Szünni nem akaró éljenzés fejezte be a hazafias és lelkes főpap szavait. A zenészek Rákóczy(!)-indulójának bűvös hangjai közt járta be a hullámzó közönség az átvett szép épület minden zugát. A terembe vörös bársony pamlagok vannak elhelyezve, számos nagy tükör díszíti, az ajtók s ablakoknál drága függönyök alkalmazvák(!), a falakon lámpák fogják a világosságot adni, míg a két gyönyörű nagy csillár megérkezik. A teremben Bösendorfer féle zongora is van. A terem kifestése jövő évre halasztatott. A gyönyörű épületen óriási nemzeti zászló s minden ablakon kisebb nemzeti zászlók hirdeték a nap jelentőségét. Valóban örvendünk, hogy e kies fürdőhely ily rég érzett hiányán segítve van; elismerés az áldozatkész tulajdonosnak és az igazgató úr erélyének. A nap este Károlyi György színtársulatának férfi tagjai sikerült esti szerenáddal tisztelték meg a fürdőigazgató urat elismerésül.”

     Ebben az évben már az Anna bált itt rendezték. „Az Annabál rendkívüli fényesen sikerült, a díszes uj gyógyteremben minden helyiség, még a karzatok is zsúfolva voltak. 450-500 vendég lehetett jelen; a négyest 48, a füzértánczot 36 pár tánczolta. Fürednek még sohasem volt ennyi vendége, még a fürdőszobák is telvék.(!)”

     A további években táncmulatságokat, hangversenyeket, felolvasásokat, terménykiállításokat, gyűléseket rendeztek falai között. „Hangversenyek a gyógyteremben rendeztetnek, hol általános használatra szánt zongorák állanak. A hölgyek és az urak számára külön kényelmesen berendezett olvasótermekben számos bel- és külföldi hírlap és folyóirat található. Ezen termek egyszersmind gyűlhelyül szolgálnak, hol a fürdővendégek közti érintkezés is előmozdíttatik…. Bál a fürdő idény alatt rendesen kettő szokott tartatni: a Flóra-bál a „Grande-Hotel”(!) táncztermében és az Anna-bál a gyógyteremben. A főévadban hetenként legalább egyszer rendeztetnek tánczvigalmak, valamint a gyermekbálok is, a gyógyteremben.” – írták 1896-ban.

     A fürdőigazgatósági iroda is a fedett sétányban volt, itt helyezték el 1885-ben Füred első emléktábláját, dr. Oesterreicher Manes József, az első fürdőorvos tiszteletére. (Másolata a kórház épületére került.) A fedett sétányon játszott a zenekar, miközben a vendégek sétálgatva kortyolgatták a savanyúvizet a jellegzetes füredi üvegpoharakból.

     A szanatóriumi építkezések során itt is korszerűsítenek. 1912-ben bevezették a villanyt, az új villamos csillárokkal megvilágított teremben az első hangversenyt a vendégek adták. 1912-ben a fedett sétány keleti falához üzletek számára helyet alakítottak ki, ide került a Klotild udvarból Grűner Simon vegyesboltja, van női szabóműhely, női és férfifodrász, divatcikküzlet, lehet vásárolni emléktárgyakat, papírneműt, de itt van a kölcsönkönyvtár is.

     1913-ban, a nagy szanatóriumi építkezések után átalakították a gyógytermet is. Emeletmagasságú nagytermét vízszintesen kettéválasztották. Földszintjén „pazarul berendezett és méreteiben is ritkaságszámba menő nagy éttermet” és két külön étkezőt, az épület előtt és a fenyves park felé egy-egy nagy verandát alakítottak ki. Az ehhez tartozó konyha és kiszolgáló helyiségek vele összeköttetésben, de külön épületben, továbbá a terraszos kávéház és cukrászda is a Grand-Hotel földszintjén van elhelyezve. Az előkelő nyaraló közönség találkozó helye. Összeköttetésben a Grand-Hotellal, az Erzsébet-udvarral, a födött sétánnyal, tehát esős időben is könnyen megközelíthető, hol a kereskedések egész sora sorakozik egymásután. Kitűnő magyar és francia konyha. Étkezés étlap, table d’hote, vagy kouvert szerint. Este zene. – Bérlő és vendéglős: Juranek József és fia.”

     Az emeleten kialakított nagytermet 1913. július 19-én nyitották meg „a fürdőközönség rendkívül élénk részvétele mellett és minden hivatalos szónoklat mellőzésével. Megnyitóul a fürdőközönségnek egy bájos hölgy tagja váratlanul két dalt adott elő zongorakíséret mellett … Majd rázendített a cigány és megkezdődött a tánc, melynek csak a villanyos lámpák kialvása vetett véget éjfélkor…”

     „Változtak az idők. Ami a régieket szórakoztatta, ma már egyhangu unalom, s bár mindig visszakivánjuk a régi jó időket, visszavarázsolni nincs módunkban. Sóhajtás száll a híres Anna-bálok után, visszahívnók a nemzeti élet ébrentartására hivatott szinpadot, hol a legelső színművészek között is első, a nemzet csalogánya ragadta tapsra lelkesült bámulóit. De az Anna-bálok idején egy négyes fogat se gördül be a Grand Hotel elé, s Thália temploma bezárva, némán, elhagyottan várja jövendő sorsát. Letünt idők! Átadjuk a hálás emlékezésnek. Helyükbe a művész-estély, kabaré, reunion és mozi lépett. A fürdőközönség ebbeli és napi szórakozásai helyéül szolgál az impozáns gyógyterem zongorával, mellette a női- és férfi olvasótermekkel, ahová számos napi-, szépirodalmi és élclap jár. A gyógyteremben rendezünk művész- és táncestéket, felolvasásokat, hangversenyeket és hetenkint egyszer, rendszerint szombaton reunionokat.” – írta a fürdői tájékoztató 1914-ben. A következő években tartottak itt református istentiszteletet, különböző képzőművészeti és terménykiállításokat, de színházi előadásokat is.

     1938-ban lebontották az épület előtti zenepavilont, széles lépcsőt alakítottak ki a kút és a gyógyterem között. A kőszínház emlékére 1939-ben ide akarták áthelyezni az Ipoly elől a Kisfaludy-szobrot. 1943-ban a főbejárat két oldalán helyezték el, a falhoz erősítve az egykor itt állt színház homlokzatát díszítő hat kőoszlopot. 1943. augusztus 28-án, a gyógyfürdő 200 éves évfordulóján a Nemzeti Színház társulata az emeleti színházteremben bemutatta a Kisfaludy-féle színház megnyitó darabjának változatát, Mészáros Ági, Balázs Samu, Fábri Zoltán, Ujlaky László szereplésével.

     1945. április 17-én kigyulladt a gyógyterem. „A falu pompás motorfecskendőjével a nyilasok szöktek meg, így a nagy nehezen felszerelt tömlők csak a természetes víznyomással működtek. Az oroszok minden dicséretet megérdemelnek az oltásban való munkájukért. Sajnos a plafon beszakadt, de az alsó helyiségeknek semmi bajuk. A tüzet egy cigerettázó orosz rádiószerelő okozta. Mikor ez kiderült, az addig nagyon is pattogó oroszok megszüntették a vizsgálatot.” – írta beszámolójában Macher Emmánuel lelkész.

     Már 1947-ben rendbe akarták hozni régi formájában.