Verseghy Ferenc

VERSEGHY Ferenc (Szolnok, 1757. ápr. 3.–Buda, 1822. dec. 15.) író, költő, nyelvész.

Korának gazdag költői egyénisége, a magyar felvilágosodás és a jakobinus mozgalom egyik meghatározója volt. Az 1780-as években szoros baráti kapcsolat fűzte Bessenyeihez, Batsányihoz és Ányoshoz, akinek hatására lépett be a pálosok rendjébe. A nyelvújítási küzdelmek idején Kisfaludy és a Mondolatot támogatók mellett foglalt állást. A Veszprémben megjelenő Egyházi Értekezések és Tudósítások c. teológiai folyóirat főmunkatársaként háromszor látogatta meg a városban Horváth Jánost: 1819. augusztus 9–14. között, 1820 júliusában és 1821 augusztusában. Veszprémben volt Létemnek Emlékezet c. ódáját is az első látogatás négy napjának emlékére írta.

Művei

• Rövid értekezés a musikáról. Bécs, 1791.
• A tiszta magyarság...Buda, 1805.
• Magyar ortographia, avagy írástudomány. Buda, 1816.
• Verseghy Ferenc költeményei. (Kiad.: TOLDY Ferenc.) Pest, 1865.

Irodalom

• SÁGHY Sándor: ~ maradványai és élete. Buda, 1825.
• MADARÁSZ Flóris: Verseghy és a nyelvújítás. Budapest, 1900.
• WALDAPFEL József: Magyar irodalom a felvilágosodás korában. Budapest, 1963.