Verseghy Ferenc
A Helyismeret wikiből
VERSEGHY Ferenc (Szolnok, 1757. ápr. 3.–Buda, 1822. dec. 15.) író, költő, nyelvész.
Korának gazdag költői egyénisége, a magyar felvilágosodás és a jakobinus mozgalom egyik meghatározója volt. Az 1780-as években szoros baráti kapcsolat fűzte Bessenyeihez, Batsányihoz és Ányoshoz, akinek hatására lépett be a pálosok rendjébe. A nyelvújítási küzdelmek idején Kisfaludy és a Mondolatot támogatók mellett foglalt állást. A Veszprémben megjelenő Egyházi Értekezések és Tudósítások c. teológiai folyóirat főmunkatársaként háromszor látogatta meg a városban Horváth Jánost: 1819. augusztus 9–14. között, 1820 júliusában és 1821 augusztusában. Veszprémben volt Létemnek Emlékezet c. ódáját is az első látogatás négy napjának emlékére írta.
Művei
- Rövid értekezés a musikáról. Bécs, 1791.
- A tiszta magyarság...Buda, 1805.
- Magyar ortographia, avagy írástudomány. Buda, 1816.
- Verseghy Ferenc költeményei. (Kiad.: TOLDY Ferenc.) Pest, 1865.
Irodalom
- SÁGHY Sándor: ~ maradványai és élete. Buda, 1825.
- MADARÁSZ Flóris: Verseghy és a nyelvújítás. Budapest, 1900.
- WALDAPFEL József: Magyar irodalom a felvilágosodás korában. Budapest, 1963.
