Árvay Sándor

(Iszkáz, 1826. Július 28. – Zalaegerszeg, 1914.) jogász, honvédtiszt.

Élete

Gimnáziumi tanulmányai után 1846-ban végzett a győri jogakadémián. Zalaegerszegen gyakornok, 1947. október 4-én Zala vármegye országgyűlési ifjai közé választották. 1848-ban önkéntesként, elsők között jelentkezett a 7. honvédzászlóaljhoz. Őrmesterként vett részt a pákozdi és a schwechati csatákban, decemberben hadnaggyá léptették elő. 1849 februárjában fogságba esett, szeptemberben besorozták a császári hadseregbe, ahonnan 1852-ben váltságdíj ellenében bocsátották el. A kiegyezés után közhivatalt vállalt, 1972-től aljárásbíró Nagykanizsán. 1894-ben vonult nyugalomba, előbb Lukafán, később Zalaegerszegen telepedett le.

Irodalom

• MOLNÁR András: Ávay Sándor emlékirata = HtK.,., 1989. 1. Sz.
• A szabadságharc emlékei Zalában 1848–1849. (Szerk.: BÉRES Katalin.) Zalaegerszeg, 1998.