Győry Elemér

GYŐRY Elemér (Takácsi, 1891. június 30. – Budapest, 1978. november 24.) református püspök.

Élete

Pápán végezte a középiskolát és a teológiát, tanult Genovában is. 1915–1917-es években Pápán senior, rövid ideig Nagyigmándon segédlelkész, majd püspöki titkár Komáromban. 1918-tól lelkész Hetényben, 1923-ban a csehek kiutasították. Ismét Komáromba került helyettes lelkésznek, később püspöki titkár. 1926-ban magánta-nári képesítést szerzett és a gyakorlati teológia tanári székét foglalta el a pápai akadémián. 1928-tól Győrött lelkész, 1943-ban pedig ismét Pápára ment, a Dunántúli Református Egyházkerület főjegyzőjévé, még abban az esztendőben püspökké választották. 1961-ben ment nyugdíjba.

Művei

• Evangelizálás a ref. egyházban. Pápa, 1926.
• A francia protestantizmus evangelizáló munkája. Budapest, 1929.
• Útmutatás a sociális munkák végzéséhez. Budapest, 1931.
• A kettős tüzes nyelvek fényében. Győr, 1931.
• Isten dicsőségének szolgálatában. Budapest, 1934.
• A vasárnap megünneplésének akadályai. Pápa, 1935.

Irodalom

• KÖVY Zsolt: Győry Elemér és kora. = Református Egyház, 1992. június