Koncz István

KONCZ István (Tapolca, 1935. április 5. – Budapest, 1993. szeptember 25.) költő, újságíró.

Élete

A középiskolát Veszprémben és Esztergomban végezte, Sümegen érettségizett. A Zalahalápi Kőbányában csillés, majd néhány évig Tapolcán tisztviselő. 1965-ben a budapesti egyetemen középiskolai tanári oklevelet szerzett. Az újságírással a sorkatonai szolgálat során ismerkedett meg. 1958-tól a Középdunántúli Napló munkatársa, rovatvezetője, 1968 és 1976 között főszerkesztő-helyettes. 1976-tól haláláig a Népszabadság munkatársa. Elbeszélései és versei az Életünkben, a Jelenkorban és az Új Írásban olvashatók. Önálló kötete halála után jelent meg Tapolcán. 1978-ban, Rózsa Ferenc-díjjal tüntették ki.

Művei

• Magamnak mondom. (v.) (Bev.: NÉMETH István Péter.) Tapolca, 1995.

Irodalom

• ANDRUSKÓ Károly: Koncz István 50 éves. (36 fametszet.) Kanizsa, 1982.