Pados János

A Helyismeret wikiből

PADOS János (Dunaföldvár, 1820. jún. 21.–Nemestördemic, 1892. jún. 22.) író, orvos, r. k. lelkész.

Élete

Székesfehérvárott teológiát végzett és pappá szentelték. Részt vett a szabadságharcban, majd három év börtönre ítélték. Szabadulása után végezte el az orvosi egyetemet. Zsámbékon plébános, 1872-ben visszavonult egyházi hivatalától és tanulmányútra indult, hogy megismerkedjen Európa nevezetesebb orvosi intézményeivel. Hazatérte után nemestördemici (ma Badacsonytördemic) birtokán telepedett le, itt folytatott irodalmi tevékenységet. Irodalmi, filozófiai, egyházi, gyógyászati cikkei és útleírásai jelentek meg. Macchiavelli és Montesquieu műveit fordította magyar nyelvre. A badacsonytördemici temetőben van síremléke.

Művei

  • Montesquieu: A rómaiak nagysága és hanyatlása. (ford.) Pest, 1856.
  • Myrtuslombok. (v.) Pest, 1861.
  • Machiavelli: Értekezések Titus Livius római történeteinek X. első könyve fölött. (ford.) Pest, 1862.
  • Útijegyzetek levelekben. Pest, 1863.
  • Utazási napló. Bp., 1890.

Irodalom

  • AGÁRDI Ferenc: A nagyvilág magyar vándorai. Bp., 1955.
  • TAMÁS István: ~ szép élete. = Új Horizont, 1990. 2. sz.
  • FONAY Tibor: Emberek a tájban. Nemesgulács, 1989.