Pfeiffer Izsák

A Helyismeret wikiből

PFEIFFER Izsák, Pap Izsák (Ács, 1884. máj. 29.–Dachau, 1945. máj. 3.) költő, műfordító, rabbi.

Élete

1902-ben érettségizett, majd a budapesti egyetemen, filozófiát tanult. Doktorátust 1911-ben, rabbi képesítést 1912-ben szerzett. 1912 és 1919 között Sümegen, majd Pécsett, 1922-től Monoron rabbi. Deportálták, 1945-ben, koncentrációs táborban halt meg. Számos verse és egyéb írása jelent meg magyar folyóiratokban (Huszadik Század, Philológiai Közlöny stb.) és gyűjteményes munkákban. Műfordításai közül az Énekek Éneke, a Ruth könyve (1922) és Martin Buber: Száz chaszid történet (1943) c. művei jelentősek.

Művei

  • Az áldozatok jelentőségének történetéről a héber irodalomban. Pápa, 1911.
  • Új csodák jönnek. (Ünnepi beszéd.) Sümeg, 1915.
  • Imák drága elhunytaink lelki üdvéért. 1937.
  • Jerikó kapui előtt. (v.) 1942.

Irodalom

  • Pfeiffer Izsák emléke. (Szerk: SCHEIBER Sándor.) Budapest, 1949.