„Reguly Antal és az Északi-Urál térképe” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „''' Dr. Márton Mátyás''' egyetemi tanár<br>ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék == Bevezetés == 190 esztendeje, 1819. jú...”) |
|||
| 3. sor: | 3. sor: | ||
| − | == Bevezetés == | + | == Bevezetés == |
| − | 190 esztendeje, 1819. július 11-én született Zircen „Észak Kőrösi Csomája”, Reguly Antal nyelvtudós, etnográfus és utazó, 1843-tól a Magyar Tudós Társaság levelező, 1850-től rendes tagja. Reguly magát nem kímélve – alkalmanként gyalog, kutya- és rénszarvasszánon, csónakon utazva – járta be és tanulmányozta az Északi- és a Sarki-Urál nyugati és keleti előterében élő rokon népek által lakott területeket, így válva a magyar nyelvrokonság-kutatás kiemelkedő képviselőjévé. E terület kutatásában „az első, az úttörő vállalkozó, … aki a legnehezebb körülmények között, de a legelszántabb akaraterővel, a legnagyobbat alkotta” [1]. Az elmúlt évben számos rendezvényen emlékeztek meg halálának 150. évfordulójáról, mivel Budán 1858. augusztus 23-án halt meg. A „kettős évforduló” alkalmából született tanulmány az életút vázlatos áttekintése mellett <br>Reguly kevéssé elemzett és értékelt térképészeti munkásságával is foglalkozik.<br> Illés Ferenc szerint a Reguly-életút értékelését a nyelvi rokonságokról alkotott külhoni és a hazai előzmények ismeretében lehet elvégezni [2]: Az 1500-as évektől több jeles tudós véli felismerni a magyar nyelv különböző Urál-vidéki népek nyelvével lehetséges rokonságát (II. Pius pápa írásai, Cosmographia – 1503; Mathias de Miechov krakkói kanonok könyve – 1517; Siegmund von Herberstein moszkvai osztrák császári követ kommentárjai – 1549; és főképpen Philip Johan von Strahlenberg 1730-at követő tanulmányai …). <br> A hazai kutatók közül Sajnovics János (1733–1785) és Hell Miksa (1720–1792) közös lappföldi tanulmányútjuk után 1770-ben elsőként adnak hírt a magyarok és a lappok nyelvének „azonosságáról”. Gyarmathi Sámuel (1751–1830) pedig a finnugor nyelvrokonság átfogó rendszerét tárta fel (1799). | + | 190 esztendeje, 1819. július 11-én született Zircen „Észak Kőrösi Csomája”, Reguly Antal nyelvtudós, etnográfus és utazó, 1843-tól a Magyar Tudós Társaság levelező, 1850-től rendes tagja. Reguly magát nem kímélve – alkalmanként gyalog, kutya- és rénszarvasszánon, csónakon utazva – járta be és tanulmányozta az Északi- és a Sarki-Urál nyugati és keleti előterében élő rokon népek által lakott területeket, így válva a magyar nyelvrokonság-kutatás kiemelkedő képviselőjévé. E terület kutatásában „az első, az úttörő vállalkozó, … aki a legnehezebb körülmények között, de a legelszántabb akaraterővel, a legnagyobbat alkotta” [1]. Az elmúlt évben számos rendezvényen emlékeztek meg halálának 150. évfordulójáról, mivel Budán 1858. augusztus 23-án halt meg. A „kettős évforduló” alkalmából született tanulmány az életút vázlatos áttekintése mellett <br>Reguly kevéssé elemzett és értékelt térképészeti munkásságával is foglalkozik.<br> Illés Ferenc szerint a Reguly-életút értékelését a nyelvi rokonságokról alkotott külhoni és a hazai előzmények ismeretében lehet elvégezni [2]: Az 1500-as évektől több jeles tudós véli felismerni a magyar nyelv különböző Urál-vidéki népek nyelvével lehetséges rokonságát (II. Pius pápa írásai, Cosmographia – 1503; Mathias de Miechov krakkói kanonok könyve – 1517; Siegmund von Herberstein moszkvai osztrák császári követ kommentárjai – 1549; és főképpen Philip Johan von Strahlenberg 1730-at követő tanulmányai …). <br> A hazai kutatók közül Sajnovics János (1733–1785) és Hell Miksa (1720–1792) közös lappföldi tanulmányútjuk után 1770-ben elsőként adnak hírt a magyarok és a lappok nyelvének „azonosságáról”. Gyarmathi Sámuel (1751–1830) pedig a finnugor nyelvrokonság átfogó rendszerét tárta fel (1799). |
A felsorolt tudományos elemzések megállapí-<br>tásait nem erősíthették meg a nyelvrokon népek <br>között szerzett tapasztalatok, mert a finnugor né-<br>peknél helyszíni kutatást Reguly előtt senki sem <br>végzett. „Észak Kőrösi Csomája” pótolta embert <br>próbáló vállalkozásával a helyszíni tudományos kutatómunka nélkülözhetetlen tényanyagát, amely másfél <br>évszázada ad a magyar tudomá-<br>nyos világnak a finnugor népek <br>rokonságával, a magyarok őshazájával kapcsolatos megfejtésre <br>váró feladatokat [2].<br>Egy európai utazás és nagy <br>tervek születése<br>Reguly Antal (1. ábra) Pápá-<br>ról, a Bakony központjába, Zircre költözött német származású <br>négygyermekes család második, <br>de egyedüli fiúgyermekeként látja meg a napvilágot 1819. július <br>11-én. Édesapja, Reguly István <br>jogász, a zirci Ciszterci Apátság <br>ügyvédje. Alapfokú iskoláit Zircen, a gimnáziumból öt osztályt <br>a ciszterciek székesfehérvári gimnáziumában, <br>egyet pedig Nagyszombatban végez. Ezt követő-<br>en Győrben a Királyi Akadémián 1834–1836-ban <br>bölcseletet, majd a pesti egyetemen 1836–1839 <br>között jogot tanul.<br>Tanulmányai befejeztével 1839 nyarán Pozsonyon, Bécsen, Prágán és Hamburgon, majd <br>onnan Kielen és Koppenhágán át Stockholmba <br>utazik. Itt a királyi könyvtárba tett látogatásai, <br>és az Arvidsonnal<br>8<br> – a Finnországból menekült „főkönyvtárnokkal” – kötött ismeretsége <br>meghatározó jövendő pályája, az elkövetkező <br>hét és fél esztendő intenzív szellemi és fizikai <br>erőfeszítéseket követelő, egészségromboló utazásai, kutatásai szempontjából. A finn–magyar <br>rokonság kérdéséről Arvidsonnal folytatott beszélgetései erősítik meg elhatározását, hogy e <br>téma tanulmányozásába kezdjen az északi rokon <br>népek körében. | A felsorolt tudományos elemzések megállapí-<br>tásait nem erősíthették meg a nyelvrokon népek <br>között szerzett tapasztalatok, mert a finnugor né-<br>peknél helyszíni kutatást Reguly előtt senki sem <br>végzett. „Észak Kőrösi Csomája” pótolta embert <br>próbáló vállalkozásával a helyszíni tudományos kutatómunka nélkülözhetetlen tényanyagát, amely másfél <br>évszázada ad a magyar tudomá-<br>nyos világnak a finnugor népek <br>rokonságával, a magyarok őshazájával kapcsolatos megfejtésre <br>váró feladatokat [2].<br>Egy európai utazás és nagy <br>tervek születése<br>Reguly Antal (1. ábra) Pápá-<br>ról, a Bakony központjába, Zircre költözött német származású <br>négygyermekes család második, <br>de egyedüli fiúgyermekeként látja meg a napvilágot 1819. július <br>11-én. Édesapja, Reguly István <br>jogász, a zirci Ciszterci Apátság <br>ügyvédje. Alapfokú iskoláit Zircen, a gimnáziumból öt osztályt <br>a ciszterciek székesfehérvári gimnáziumában, <br>egyet pedig Nagyszombatban végez. Ezt követő-<br>en Győrben a Királyi Akadémián 1834–1836-ban <br>bölcseletet, majd a pesti egyetemen 1836–1839 <br>között jogot tanul.<br>Tanulmányai befejeztével 1839 nyarán Pozsonyon, Bécsen, Prágán és Hamburgon, majd <br>onnan Kielen és Koppenhágán át Stockholmba <br>utazik. Itt a királyi könyvtárba tett látogatásai, <br>és az Arvidsonnal<br>8<br> – a Finnországból menekült „főkönyvtárnokkal” – kötött ismeretsége <br>meghatározó jövendő pályája, az elkövetkező <br>hét és fél esztendő intenzív szellemi és fizikai <br>erőfeszítéseket követelő, egészségromboló utazásai, kutatásai szempontjából. A finn–magyar <br>rokonság kérdéséről Arvidsonnal folytatott beszélgetései erősítik meg elhatározását, hogy e <br>téma tanulmányozásába kezdjen az északi rokon <br>népek körében. | ||
A lap 2011. szeptember 28., 14:14-kori változata
Dr. Márton Mátyás egyetemi tanár
ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék
Bevezetés
190 esztendeje, 1819. július 11-én született Zircen „Észak Kőrösi Csomája”, Reguly Antal nyelvtudós, etnográfus és utazó, 1843-tól a Magyar Tudós Társaság levelező, 1850-től rendes tagja. Reguly magát nem kímélve – alkalmanként gyalog, kutya- és rénszarvasszánon, csónakon utazva – járta be és tanulmányozta az Északi- és a Sarki-Urál nyugati és keleti előterében élő rokon népek által lakott területeket, így válva a magyar nyelvrokonság-kutatás kiemelkedő képviselőjévé. E terület kutatásában „az első, az úttörő vállalkozó, … aki a legnehezebb körülmények között, de a legelszántabb akaraterővel, a legnagyobbat alkotta” [1]. Az elmúlt évben számos rendezvényen emlékeztek meg halálának 150. évfordulójáról, mivel Budán 1858. augusztus 23-án halt meg. A „kettős évforduló” alkalmából született tanulmány az életút vázlatos áttekintése mellett
Reguly kevéssé elemzett és értékelt térképészeti munkásságával is foglalkozik.
Illés Ferenc szerint a Reguly-életút értékelését a nyelvi rokonságokról alkotott külhoni és a hazai előzmények ismeretében lehet elvégezni [2]: Az 1500-as évektől több jeles tudós véli felismerni a magyar nyelv különböző Urál-vidéki népek nyelvével lehetséges rokonságát (II. Pius pápa írásai, Cosmographia – 1503; Mathias de Miechov krakkói kanonok könyve – 1517; Siegmund von Herberstein moszkvai osztrák császári követ kommentárjai – 1549; és főképpen Philip Johan von Strahlenberg 1730-at követő tanulmányai …).
A hazai kutatók közül Sajnovics János (1733–1785) és Hell Miksa (1720–1792) közös lappföldi tanulmányútjuk után 1770-ben elsőként adnak hírt a magyarok és a lappok nyelvének „azonosságáról”. Gyarmathi Sámuel (1751–1830) pedig a finnugor nyelvrokonság átfogó rendszerét tárta fel (1799).
A felsorolt tudományos elemzések megállapí-
tásait nem erősíthették meg a nyelvrokon népek
között szerzett tapasztalatok, mert a finnugor né-
peknél helyszíni kutatást Reguly előtt senki sem
végzett. „Észak Kőrösi Csomája” pótolta embert
próbáló vállalkozásával a helyszíni tudományos kutatómunka nélkülözhetetlen tényanyagát, amely másfél
évszázada ad a magyar tudomá-
nyos világnak a finnugor népek
rokonságával, a magyarok őshazájával kapcsolatos megfejtésre
váró feladatokat [2].
Egy európai utazás és nagy
tervek születése
Reguly Antal (1. ábra) Pápá-
ról, a Bakony központjába, Zircre költözött német származású
négygyermekes család második,
de egyedüli fiúgyermekeként látja meg a napvilágot 1819. július
11-én. Édesapja, Reguly István
jogász, a zirci Ciszterci Apátság
ügyvédje. Alapfokú iskoláit Zircen, a gimnáziumból öt osztályt
a ciszterciek székesfehérvári gimnáziumában,
egyet pedig Nagyszombatban végez. Ezt követő-
en Győrben a Királyi Akadémián 1834–1836-ban
bölcseletet, majd a pesti egyetemen 1836–1839
között jogot tanul.
Tanulmányai befejeztével 1839 nyarán Pozsonyon, Bécsen, Prágán és Hamburgon, majd
onnan Kielen és Koppenhágán át Stockholmba
utazik. Itt a királyi könyvtárba tett látogatásai,
és az Arvidsonnal
8
– a Finnországból menekült „főkönyvtárnokkal” – kötött ismeretsége
meghatározó jövendő pályája, az elkövetkező
hét és fél esztendő intenzív szellemi és fizikai
erőfeszítéseket követelő, egészségromboló utazásai, kutatásai szempontjából. A finn–magyar
rokonság kérdéséről Arvidsonnal folytatott beszélgetései erősítik meg elhatározását, hogy e
téma tanulmányozásába kezdjen az északi rokon
népek körében.
