Schafarzik Ferenc

SCHAFARZIK Ferenc (Debrecen, 1854. márc. 20.–Budapest, 1927. szept. 5.) geológus, tanár. Az MTA-nak 1902-től levelező-, 1916-tól rendes tagja. A műszaki földtan, földrengéstan és hidrogeológia egyik hazai úttörője.

Élete

A budapesti tudományegyetemen 1876-ban középiskolai tanári vizsgát tett, 1881-ben ásványtan–geológia tantárgyakból bölcsészdoktori oklevele szerzett. 1876 és 1882 között ugyanott tanársegéd. 1982-től a Földtani Intézet geológusa. A Földtani Közlöny szerkesztője, 1904 után a budapesti műegyetem tanára. Hidrológiai vizsgálatainak fő területe a budai Duna-part és a budai hévizek. Új adatokkal gazdagította a Bakony geológiáját is. Vizsgálta a Balaton vidék és a Déli-Bakony erupciós kőzeteit, Zirc és Bakonybél márga-telepeit. Több tanulmánya jelent meg a Bakonyról és részben a Balaton-felvidékről. Beszámolt az 1901. évi Észak-bakonyi földrengésről.

Művei

• Adatok a Bakony geológiájához. = Földtani Közlöny, 1890.
• Az 1901. február 16.-i észak-bakonyi földrengésről. = Földtani Közlöny, 1901.
• A Magyar Szent Korona országi területén létező kőbányák részletes ismertetése. Budapest, 1904.
• Hazánk márga telepei. = Természettudományi Közlöny, 1909.
• Ásványtan. Budapest, 1917
• Geológiai kirándulások Budapest környékén. (Társszerző.) Budapest, 1929.

Irodalom

• TELEGDI RÓTH Károly: ~ emlékezete. =Földtani Közlöny, 1928. 58. sz.
• BIDLÓ Gábor: ~ munkássága a Kaukázus kutatásában. = Földrajzi Múzumi Tanulmányok, 1992. 11. sz
• JÁRMAI Ervin:Veszprém megye bányászatának és földtanának bibliográfiája. 1-2. Köt. Veszprém, 1986-1988.