Szále János Ignác

SZÁLE János Ignác (Mosonmagyaróvár, 1810. ápr. 14.–Mosonmagyaróvár, 1870. ápr. 13.) festőművész, tanár.

Élete

Iskoláit szülővárosában és Győrben végezte. 1828-ban megyei írnokká nevezték ki, 1831-ben felvették a bécsi magyar testőrségbe. Magánúton végezte az akadémiát. Első kiállítása 1839-ben volt Bécsben. A következő években mosonmagyaróvári és Csesznek vára c. képeivel szerepelt. Dunántúli tájmotívumait kirándulásokon gyűjtötte. Megfestette a Tihanyi Apátság látképét. 1848-ban, utolsó alkalommal állított ki Bécsben, hazatért és 1858-ig (nyugdíjazásáig) ismét a megye szolgálatában dolgozott. Betegsége miatt visszavonult, utazott és festett. Tisztes vagyonát nemes célokra hagyományozta. 1983-ban a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum rendezett bemutatót műveiből.

Irodalom

• LYKA Károly: A táblabíró világ művészete. Budapest, 1982.
• PUSZTAI Rezső: Egy képjegyzék margójára. = Kisalföld, 1973. jan. 14.
• UZSOKI András: Reformkori festő, ~ kiállítása Veszprémben. = Napló, 1983. jan. 29.
• Kisalföldi művészek lexikona. Győr, 1998.