Széchényi Ferenc

SZÉCHÉNYI Ferenc (Fertőszéplak, 1754. április 29. – Bécs, 1820. december 13.) főispán, könyvtár- és múzeumalapító. Széchenyi István apja.

Élete

Tanulmányai befejezése után a kőszegi területi táblánál kezdte pályáját, majd a horvát bán helyettese, később több megyében is főispáni helytartó és királyi biztos. II. József reformtörekvéseinek híve, a jozefinista politika támogatója. 1785-ben a pécsi kerület királyi biztosa, de a következő évben lemondott, Belgiumban és Angliába utazott. 1798-tól Somogy megye főispánja, 1800-tól pedig országbíró-helyettes. Kezdeti reformlendülete 1794 után fokozatosan megtört, a közélettől visszavonult. Nagy összegekkel támogatta a művészeteket és a tudományt. Több tízezer darabból álló gyűjteményét 1802-ben a nemzetnek ajándékozta, s ezzel megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot és az Országos Széchényi Könyvtárt. 1779-től orvosi tanácsra Balatonfüreden töltötte a nyarakat, 1782-ben házat építtetett, élete utolsó időszakában sokat tartózkodott itt, egyes források szerint itt élt. 1789-ben Kazinczy Ferenc és Pálóczi Horváth Ádám bevonásával irodalmi társaság megszervezésével próbálkozott Füreden. Egykori nyaralójában működik a róla elnevezett iskola, amely ma a kertészeti és szőlészeti oktatás központja. A folyosó falán tábla örökíti meg emlékét.

Irodalom

• FRAKNÓI Vilmos: Gróf Széchényi Ferenc. Budapest, 1902.
• GILLEMOT Katalin: Gróf Széchényi Ferenc és bécsi köre. Budapest, 1933.
• BÁRTFAI SZABÓ László: A Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi-család története. 2. Köt. Budapest, 1913.
• ZÁKONYI Ferenc: Régi épületek Balatonfüreden. Pécs, 1976.
• Az arácsi Széchényi-kastély és a Szakiskola története 1782–1935–1985. Balatonfüred, 1985.