Vadász Elemér

A Helyismeret wikiből
Vadasz Elemer.jpg

VADÁSZ Elemér (Székesfehérvár, 1885. március 1. – Budapest, 1970. október 30.) geológus, tanár. Az MTA-nak 1948-tól levelező-, 1954-től rendes tagja.

Élete

A budapesti egyetemen tanult, 1907-ben doktori szigorlatot tett. Főleg az állattan-, az ásvány- és a kőzettan foglalkoztatta. A Tanácsköztársaság idején egyetemi tanárrá nevezték ki, a bukás után távoznia kellett a katedráról. 1945-ig a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. geológusa. Nyugalomba vonult és gyári munkásként rejtőznie kellett. 1946-tól ismét a budapesti egyetem földtani tanszékének professzora, a természettudományi kar dékánja, 1948–1949-ben a egyetem rektora. Behatóan foglalkozott bauxitkutatással, a szén- és bauxitképződésnek a hegyképződéssel való kapcsolatával, a magyar szenek hamufajtáival. Foglalkozott Eplény, Sümeg és Fenyőfő környékének bauxitlelőhelyeivel, a Közép-dunántúli térség karsztvizeivel. A szén- és bauxitkutatásban elért eredményeit két monográfiában foglalta össze. A Magyar Földtani Társaság elnöke, majd örökös díszelnöke. Munkásságát magas állami kitüntetésekkel, kétszer (1948-ban és 1952-ben) Kossuth-díjjal ismerték el.

Művei

  • Kőszénföldtan. Budapest, 1951.
  • Bauxitföldtan. Budapest, 1951.
  • Magyarország földtana. Budapest, 1953. és 1960.
  • Elemző földtan. Budapest, 1955.
  • A bakonyi mangánképződés. = Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Osztályának Közleményei, Budapest, 1952.

Irodalom

  • FÜLÖP József: Dr. Vadász Elemér akadémikus emlékezete. = Földtani Közlöny, 1971.
  • JÁRMAI Ervin:Veszprém megye bányászatának és földtanának bibliográfiája. 1-2. Köt. Veszprém, 1986-1988.