Vesztergom Andrea
Vesztergom Andrea (Zirc, 1977. május 16. –) kortárs magyar költő.
Vesztergom Andrea 1977–ben született Zircen. 19 éves kora óta él Budapesten. Két kisgyermek (Marcell és Nimród) édesanyja. Irodalommal – érintőlegesen – gyermekkora óta foglalkozik. Aktívan 2000 óta publikál. A szociális szakma területén dolgozik, eredeti területe a gyermek- és ifjúságvédelem. Hosszabb ideig dolgozott a Budapest XVIII. kerületi Reménység Gondozási Központban. Pedagógus, főként autizmussal élő gyerekekkel foglalkozik.
Szülőföldjéhez való kötődését az alábbi sorokban fogalmazta meg:
Otthon: hol a templom fala, tornyok s az a csend
mindig hazavárnak. Pici ritmust belecseng
hűtlen, igevesztett, új út-kereső
lelkembe talált hát, vérem vele ment,
egyszer hazatérek. Tudom úgyis: az a ház
bölcsőm, bekeríthet, leteríthet, leigáz,
onnan se menekvés, se a láz, mely nem ereszt,
végleg odaköt mind.
Évek. Tizedek már. Hova szöktem, belenyúlt
minden jelenésbe: kicsi, végső alakok.
Ott volt, hol a templom, hol az érzés, meg az út.
Költészet napja Zircen, 2011. április 11.
Középen Vesztergom Andrea költő
jobbra a beszélgetőtárs Szeifert Natália író
közreműködött Módri Györgyi (balra) a veszprémi Petőfi Színház művésze
Vesztergom Andrea kötetei
