Zirc, Akli-puszta kerek temploma

A Könyvtár wikiből
Csirke Orsolya - K. Palágyi Sylvia[1]

Lelőhely

Az egykori Pusztaszentegyházi táblában állt templom Akli egyutcás településétől és az akli-pusztai majortól D-DK-re, az erdő széle közelében található, a Lókút felé vezető közlekedési út bal és ahogy Békefi R. helyesen írja, a Lókútra vezető út (földút) jobb oldalán.[2] (1. ábra) A zirci apátsági uradalom Zirci erdőgazdaság, 1895-ből származó, gazdasági térképén[3] (2. ábra) egyébként mindkét út jól látszik, s a "Puszta templom" név jelzi az egykori, talán még a XIX. században magasabb falakkal megőrződött középkori templomot.[4] A helyszínt jelenleg vékony földtakaró és hulladék borítja.

A Veszprém megyei könyvtári, adattári és terepbejárási adatokat összefoglaló 4. topográfiai kötet a templom alakjáról, kiterjedéséről Scherer J. 1962-es helyszínelése nyomán számolt be. A legelőn talált falmaradványok és a kőtörmelék egy 8 x 8,5 m-es alapterületű templomhajót és egy 5 x 5 m-es szentélyt sejtetett. Torma I. 1967-es terepbejárása alkalmával látott gödrök a hajófalak nagyfokú kitermeléséről tanúskodtak, míg a szentélyt ugyanekkor kb. 80 cm magas törmelék-halom borította.[5]

A templom 1972-es tisztázó jellegű leletmentő feltárása jól illeszkedett ahhoz a kisebb volumenű ásatássorozathoz, amelynek keretében a terepbejárások által azonosított, de nem teljesen jól, egyértelműen értelmezhető lelőhelyek kisebb, szondázó jellegű ásatásaira kerülhetett sor, így pl. az egykori pápai és zirci járásban a szerecsenyi kelta ház és népvándorlás kori gödör[6], a kemenesszentpéteri halomsírok[7] és az Ugod, diós-pusztai római kori épület[8] kutatására.

Az akli-pusztai templom esetében, a fentieken kívül, azért is sürgetővé vált az ásatás, mert tovább folytatódott a templom falainak illetéktelen elbontása[9] és félő volt, hogy már az alaprajz meghatározására sem lesz hamarosan lehetőség.

Az ásatásra 1972. április 10. és április 19. között került sor, meglehetősen rossz időjárási körülmények között.[10]Összesen 5 kutatóárokkal ill. törmelékbontással próbáltuk meghatározni a falakat. A feltárás eredményeképpen kiderült, hogy a "Puszta-templom" valójában egy kerektemplom, rendkívül szegényes leletanyaggal. Az eredmények közzétételét nehezítette, hogy több, felmérésekben jártas szakember mérte fel ugyan a templom maradványait, mégsem egyeznek az alaprajzok, sőt a tájolások sem.[11] Az első két felmérés után tehát szükség volt egy harmadikra is, amelyre 1973-ban került sor a falak részleges kiásása után. Miután az utolsó, a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat alaprajza, tájolása egyezik meg legjobban az ásatási naplóban leírtakkal és a kutatóárkok metszetrajzaival, ezért ezt az alaprajzot közöljük az akli-pusztai kerektemplom kutatásáról szóló összefoglalónkban.[12] (26-27. ábra)
(KPS)

Történeti adatok[13]

A kerektemplom a bakonybéli apátság Akol nevű falujának volt a temploma.[14] A falut Akol, Ocol vagy Okol néven említik a XI. századtól kezdve.[15] Szolgáltatásaiért a bakonybéli apátság és a veszprémi püspökség között gyakorta, így a XIII. században is, vita keletkezett.[16] 1488-ban a falu lakossága még 3 Ft-ot adózott, miközben Zirc 18 Ft-ot, Faisz 16 1/2 Ft-ot, Vámos pedig 37 Ft-ot.[17]1536-ra a falu teljesen elnéptelenedett.[18] 1696-tól a zirci apátsághoz tartozott.[19] Az elnéptelene-déssel egyidejűleg valószínűleg a templom is pusztulásnak indult. A zirci cisztercita apátság a XVIII. században kápolnát építtetett Szent Kereszt felmagasztalása titulussal a középkori templomtól légvonalban kb. 650-700 m-re, az akli-pusztai majorban[20]. (1. ábra) Akol Árpádkori templomára gyakorlatilag csak egy, nem túl meggyőző, okleveles hivatkozást nélkülöző adat utal, nevezetesen: Justus, bakonybéli apát (1239-1245) idején szükségessé vált, hogy új templomokat építsenek az apátság birtokain, s mivel az apát Bertalan veszprémi püspökkel szenteltette fel ezeket a templomokat, köztük az akoli templomot is, a püspök ennek fejében joghatóságát a bakonybéli apátság érintett területeire is ki akarta terjeszteni.[21]
(KPS)

Ásatási eredmények

Az 1 m szélesre tervezett, összesen 5 kutatóárok közül (27. ábra
Akli kerektemplom.jpg
a csaknem teljesen É-D-i irányú, 1. számú átvágta a templom hajóját. A többi 4 kutatóárok ennél lényegesen rövidebb és merőleges ill. csaknem párhuzamos volt az 1. árokkal. A 2. kutatóárok a hajón, a szentélyen és a szentélyfalon keresztül futott. A 3. kutatóárokkal a szentélyfalat értük el ill. kíváncsiak voltunk a szentély külső oldalán észlelt mélyedésre és a szentély körüli cinterem esetleges falára ill. sírjaira.
A 4. kutatóárokkal átvágtuk a Ny-i hajó falat, az 5. árokkal pedig a templom DNy-i előteréről szerettünk volna információt nyerni.

Az 1. kutatóárok DK-i sarka a Lókútra vezető közlekedési út Ny-i oldalán álló magasfeszültségi oszlop beton lábazatának sarkától az útra derékszögben húzott egyenes 249,73 m-énél ugyancsak derékszögben húzott egyenesen 2,25 m-re esik. Az árok hossza 16,40 m. Átlagos mélysége 66,75 cm. Az egyik tanúfalban sem volt megfogható a bolygatatlan hajófal. A K-i tanúfalban megfigyelt, nagy méretű kövek, amelyek között meszes, köves törmeléket ill. sárga agyagot találtunk az É-i hajófalnak volt a maradványa. (20.ábra).

A vékony felszíni réteg alatt tulajdonképpen két nagyobb réteg különült el: a köves (apró köves), barna (sárga meszes) törmelékes és az alatta végig futó sárga, agyagos réteg. A tanúfalakban többszörös beásás nyomai mutatkoztak, ezek egyike, a Ny-i metszetfal szerint, az É-i hajófalat érte. (19. ábra) A nagyobb kövek a hajó É-i felében ill. az É-i hajófalon kívül voltak megfigyelhetők. Még mindig a hajó É-i felében, a felszíntől 28 ill. 34 cm mélyen jelentkező, 44, 52 és 62 cm hosszú, 7-10 cm vastag, egy ill. kétrétegű, koporsószögeket és egy nagyobb ácsszeget tartalmazó faszenes csík, minden bizonnyal temetkezéseknek (koporsóknak) lehettek a maradványai. (19-20. ábra) A kutatóárokban viszonylag nagy számban kerültek elő bolygatott sírokhoz tartozó csontmaradványok, közöttük két, homlokcsonton zöldre patinázódott koponyatöredék is. Az árok leleteihez tartozott még egy vaszár is.[22]

A 2. kutatóárok merőleges volt az 1. árokra, vele a szentélyt és a hajó egy részét kívántuk átvágni egészen az 1. árokig. A 8,24-8,30 m hosszú, átlagosan 70,4 cm mély kutatóárokban a többszörösen bolygatott hajót borította magasabban a nagy vagy kisebb köves törmelék. A rablógödröket a sárga agyag talajba ásták. (21-22. ábra) A szentélyfalat viszont nem borította föld, külső oldalához murvás törmelékréteg csatlakozott. A 40 cm szélesen kiugró alapozás fölött felfelé szűkülő, egyenetlen, rézsútos, alul 123 cm, felül 104 cm széles szentély fal jelentkezett. Belső oldala nagyjából függőleges, rajta fekete csíkos festésnyomokkal és vakolatdarabokkal. A belső szentélyfalhoz a falkoronától 57 cm mélyen kőlapos járószint csatlakozott. Az árok É-i tanúfalában sikerült megfogni a szentély lépcsőt és a metszetben két kővel jelentkező mellékoltár szélét is. (21. ábra) A szentélyfal belső széle melletti lemélyítésben elértük a visszaugratott alapozás alját. A szentély fal teljes magassága - e szerint - 80 cm volt, ebből 26 cm pedig az alapozás magassága. (22. ábra, D-i tanúfal) A 2. kutatóárokban vasszegek, vaslemez és néhány későközépkori edénytöredék került elő.

A 3. kutatóárok, amely csaknem teljesen párhuzamos az 1. kutatóárokkal, 6,90-7,20 m hosszú volt (a szentélyfal görbületétől függően) és a szentély alig megfogható külső falsíkjáig tartott. Az árok meghosszabbításában megtisztult a szentélyfal belső falsíkja is, amely a külsőnél jobb megtartású volt. A szentélyfal alapozása ugyanolyan széles, mint ahogy
az a 2. árok külső oldalánál is megfigyelhető volt.

A 4. kutatóárok gyakorlatilag a 2. árok meghosszabbításának tekinthető. Az árokkal tisztázni szerettük volna az É-i hajófalat és a külső, esetleges járószintet. A 3,85-3,90 m hosszú kutatóárokban sikerült megfogni az erősen visszabontott, metszetben 103 cm (valójában 88 cm) széles hajófalat. Miután itt is erősen megbolygatták az eredeti rétegeket, reményünk sem lehetett a külső járószint meghatározására. (23-24. ábra)

Hasonlóan jártunk a 2,10 m hosszú, 5. kutatóárokkal is. A felszíni kevert réteg alatt húzódó barna, apró murva és mészszemcsés réteg további mélyítésével sem találtuk volna meg az eredeti, külső járószintet. A rövid kis árok nem érte el a hajófalat. (25. ábra)

Az árkok mélyítésével egyidejűleg ill. azt követően kezdődött meg a hajó külső falívének, a D-i oldalon pedig a hajó és a szentélyfal, valamint az ossarium feltárása ill. a hajó és a szentély törmelékének részleges eltávolítása.

A kerek hajófalból szinte csak a Ny-i, valamint az ÉK-i és K-DK-i szakaszon, a szentély-csatlakozásnál maradt meg egy-egy, nem túl nagy falrészlet. A félkörívnél nagyobb szentély falai jobb megtartásúak voltak. A szentélyben, a középtengelytől kissé D felé csúsztatva megmaradt az oltár és az oltárlépcsőből (?) származó vagy a járófelülethez tartozó háromszög alakú, 75 x 65 cm-es oldalszélességű nagy kő és az oltár É-i oldalán a szentély kőlapos járószintje. (5-8. ábra) A habarcsozott felszínű oltár 65-70 cm magas volt, egybesimították a járószinttel és a szentélyívvel, bár maga az oltár elvált a szentélyfaltól. A Ny-i oldala 148-150 cm, az É-i és a D-i 123 és 115 cm. Az oltár 18 cm-rel a padlózat fölé emelkedő lábazata kissé, 15-18 cm-rel előreugrik.

A diadalív (szentély) lépcsőjéből mindössze két lapos kő maradt meg. (11. ábra) A habarcsba rakott egyik kő 20-25 cm vastag volt. A szentély törmelékében nagyszámú, az eredetileg habarcsos-murvás rétegre fektetett kőpadozat borításából származó lapos kő feküdt. (8. ábra) A törmelékben talált töredékek alapján utoljára a szentélyt fehér, piros, bordó és fekete (szürke) színekkel, fehér alapon vörös, barnás-vörös sávokkal festették ki, valószínűleg a templom elhagyását megelőző időben, tehát a XV. század végén vagy a XVI. század elején. A zömében a szentélyfal mellett talált töredékek narancssárga festésű lábazatra utalnak. A D-i hajóív melletti törmelékből származó piros, kék (szürke) csíkos falfestmények a szentély és a hajó hasonló kifestéséről tanúskodnak. Említésre méltó még egy koraközépkori edénytöredék, amely a szentély D-i falának belső oldalánál az alapozás magasságában került elő.

Az É-i hajófal és a diadalív lépcsője elé egy 125 x 125 cm-es alapterületű, kissé hegyesszögű, az ásatás idejére
egy sor kőből álló, murvába rakott mellékoltár/mellékoltár alapozás tisztult ki. (17. ábra) Egykorúságát bizonyítja, hogy az É-i hajófal habarcsanyaga rá van kenve az említett oltáralapozásra.

Az ásatási napló a hajó DK-i részének törmelékrétegéből származó korábbi- és későközépkori edénytöredékekről
tesz említést. Ugyancsak itt, a sárga altalaj feletti törmelékből került elő az egyetlen érem, II. Lodovico 1412-1423 között vert aquileiai ezüst denára.[23]

Bolygatott sírok az 1. kutatóárkon kívül a diadalív környékén is megfigyelhetők voltak. A sárga altalajba, a falalapozásnál mélyebben ásták be azokat. A D-i oldalon a hajó és a szentély találkozásának közelében zöldre színeződött koponyatöredék, feltételezhetően ugyanahhoz a vázhoz tartozó lábszárcsontok ill. a törmelékből néhány bronzpityke (pártadísz) került elő.

A D-i oldalon a szentély széles alapozásához és a hajófalhoz sárga murvába rakott falú ossariumot építettek, amelynek fala a Ny-i szélénél törmelékes, keskenyebb, 45 cm, a K-i szélénél pedig szélesebb, 73 cm, belső széle enyhén ívelő volt. Az ossariumot borító törmelék 35-40 cm vastag csontréteget fedett, közöttük néhány Árpád-kori edény töredékkel. (18., 27. ábra)

A tájékozódó jellegű, 10 napos, esős ásatás eredményeképpen egy 11,33 cm hosszú, sokszorosan bolygatott, erősen lepusztult középkori templom bontakozott ki. Háromnegyed íves, kissé szabálytalan szentélyének belső átmérője 3,55, külső átmérője 5,35 m. Kerek hajójának belső átmérője 6,1 m, külső átmérője 7,85 m.[24] Szentélyének falszélessége 90-95cm, hajójáé a Ny-i oldalon 90-95 cm, D-en 85 cm. A szentélyhez és a hajófalhoz D-ről hozzáépített ossarium belső átmérője 105-115 cm. Tájolása ÉK-DNy. A szentély fal a templomhajónál jobb megtartású, az oltár melletti padozathoz képest 50-66 cm magasan maradt meg. Hajójának falát erősen visszabontották, ill. megsemmisítették. Az ásatás nem járt eredménnyel a bejárat és a külső járószint, valamint a hajó padozatának meghatározását illetően.
(KPS)

A leletanyag katalógusa és értékelése

[A leletanyag katalógusa: 97-100 p.]

A leletek a templomot borító, kővel, téglával kevert, törmelékes rétegből származnak, így stratigráfiai helyzetük nem segít a templom keltezésében, esetleges periódusok megállapításában.

A leletanyagban elsősorban háztartási edények különböző töredékei fordulnak elő, nagyszámban fazekak, mellettük néhány, asztali edények közé tartozó darab: bögre és talán egy pohár töredéke.

A kerámiaanyag nagy része a XII-XIII. századra keltezhető. A fazékperemek a XII. századtól kezdve tagoltabbak lesznek. Megjelenik a belső horony is. A XIII. századtól kezdve a perem külső oldalán is van hornyolás ill. a belső fele erősebben tagolt. Ez a fedők használatának elterjedésével függ össze. Amíg a XII. századi edények formáját az erőteljes váll határozza meg, a XIII. században a fazekak hasasodása jellemző. Az akli-pusztai leletanyagban előforduló peremek formájukat, anyagukat tekintve, és a díszítését is figyelembe véve, hasonlóak egymáshoz. Típusát tekintve mindegyik ívelten kihajló, megvastagodó, nem túl tagolt, alul-felül lekerekített. A belső horony mindegyiken megtalálható.

Két fazéktöredék díszített. Mindkét esetben egymáshoz viszonylag közel futó, bekarcolt, vízszintes vonalat figyelhetünk meg. A kerámia anyagán túl a díszítés is az Árpád-kor vége felé mutat.[25] Hullámvonal minta vagy a rádlizott, irdalásos díszítés nem fordult elő. Az edények kézikorongon készültek.

A 72.28.28. leltári számú töredék alján azonban jól látható, hogy azt készítés után levágták a fazekaskorongról. Amíg a homokkal beszórt kézikorongról leemelték az elkészült edényt, addig a gyorskorongról, a fenti töredéken is látható módon, levágták azt.[26]

Az 1. számú kutatóárok törmelékének leletei közé tartozik egy ún. C-rugós láda-, vagy asztalzár. Mivel a XIV. században a reteszelő karok rugózását még a velük párhuzamosan futó lemezrendszer biztosította, addig a XV. században ezt a feladatot a nagyméretű, C-alakban meghajlított rugók látták el. Az akli-pusztaihoz hasonló zárszerkezet megtalálható a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében,[27] ill. a Decs melletti középkori Ete falu feltárása során előkerült későközépkori vaseszközök között is szerepel.[28]

A törmelékben jelentkező, erősen bolygatott helyzetű embercsontok és a közelükben előkerült koporsószegek bizonyítják a templomon belüli temetkezést. A D-i diadalív környékén került elő egy, a szemgödör felett zöldre patinázódott koponyatöredék, a bolygatott sír környékén pedig, szintén a törmelékben, egy pici, valószínűleg pártát díszítő bronz dísz.[29] Ezt megelőzően, az 1. számú kutatóárok közepe táján, a törmelékes réteg bontásakor a homlokon szintén zöld patinanyomokat mutató koponyatöredékek láttak napvilágot. Esetleges pártamaradványok itt nem kerültek elő.

A leletanyag érdekes darabja az ezüst denar. Az érmet a XV század második, harmadik évtizedében verték. A tárgy földbe kerülését megelőző hosszú használatra utalnak az erős kopásnyomok. Miután az érem a sárga altalaj feletti törmelékben került elő, a templom vagy a sírok pontosabb keltezésére nem alkalmas.

A falfestmények zömében a szentély E-i részének törmelékéből kerültek elő, de sikerült megfigyelni a falon megmaradt részletét is.[30] Tóth Melinda az Árpád-kori falfestészetről szóló könyvében kifejtette, hogy a templomok festése a román korban egyáltalán nem volt általános gyakorlat. Az egyházi és világi központokból a XIII. század utolsó harmadában eljutott a falusi templomokig, de csak a XIV században vált általánossá.[31] Az akli-pusztai templom szentélyében és a hajóban talált falfestménytöredékek, az ásatási eredmények alapján, valószínűleg a templom használatának megszűnését megelőző időszakra tehető ki-, vagy átfestéséről tanúskodnak.
(CSO)

Keltezés

Az 1972-es tájékozódó feltárás eredménye egy olyan kerektemplom lett, amelynek kerek hajójához egy háromnegyed-íves szentély csatlakozott, megmaradt falai tört kőből készültek. Nyílásainak hiánya és leletanyagának szegényes volta nem segíti a templom keletkezésének meghatározását. Gervers-Molnár Vera 6 pontban foglalta össze a falusi kerek templomok keletkezésének nehézségeit. Tipológiai alapon felállított csoportjai közül az akli-pusztai kerektemplom a "Kerek hajójú, köríves apszisú rotundák" közé tartozik,[32] s ezek közül pedig a Dunántúlon leginkább a "nyolcast" formázó rábaszentmiklósi, a letenyei és a valószínűleg ugyancsak plébániatemplomnak épült keszthelyi kerektemplomokhoz áll közel.[33] A rábaszentmiklósi kerektemplom hajója és apszisa Gervers-Molnár Vera szerint megépülhetett már a XI. században.[34] A XI. század végétől keltezhető a letenyei templom is[35] és a keszthelyi rotunda is a XI. század második felében épülhetett.[36] A rábaszentmiklósi kerek templom belső hajóátmérője 6,3 m, apszisának sugara 2 m, a letenyei templom hajójának belső átmérője 4,9 m, szentélyének belső sugara 1,7 m, míg a keszthelyi kerektemplom hajóátmérője 8 m.[37]

A mai Veszprém megye területén eddig, az akli-pusztait is beleértve, összesen 4 kerektemplomot ismerünk. Ezek közül a veszprémi Szt. György-kápolna volt a legkorábbi, s az ásató, H. Gyürky Katalin szerint már a X. század vége felé állhatott.[38] A kápolna hajójának belső átmérője 7,5 m, apszisának belső sugara 1,7 m.[39]Az ösküi kerektemplom az előzőektől apszisának félköríves formájával tér el. Hajójának átmérője 7,36 m, szentélyének belső sugara 1,9 m.[40]Gyulakeszi "Szent Ferenc késése" temploma aránytalanul nagy szentélyével lényegesen különbözik előbbi templomainktól. Hajójának átmérője 3,8 m, szentélyének sugara pedig 2,4 m volt. Sajátos alaprajzára és belső falfülkéire tekintettel Gervers-Molnár Vera a templomot a XIII. század első felére keltezte[41].

A falusi templomok formai rokonsága, ahogy erre Gervers-Molnár Vera felhívta a figyelmet, sokszor nemcsak rokonságot, de még kapcsolatot sem jelent.[42] Az Akli-pusztáról ismert legegyszerűbb alaprajzi forma a XI. századtól a XIII. század második feléig az egész ország területén előfordult.[43] A falusi plébániarendszer kialakulása, I. István rendelete nyomán, a XI. század első harmadában kezdődött meg. A kezdeti időszakban a kis falusi templomok - az egyházi alapításúakat kivéve - királyi várföldeken és nemzetségi birtokokon épültek. Régészeti feltárások, mára már dűlőnévként, határrészek neveiként továbbélő egykori falunevek, pl. Sövényegyháza, Ágegyháza, utalnak arra, hogy ezek a korai falusi egyházak fából, ill. agyagtapasztású sövényfallal épültek. Az I. László király uralkodása alatt megszilárduló egyházszervezet jele volt az egyházas helyek számának növekedése a XII-XIII. században. Ebben a folyamatban az adott korszak társadalmi és gazdasági változásai is szerepet játszottak. A királyi földek eladományozásával hatalmas magánbirtokok jöttek létre. Az új tulajdonosok a birtokaikon új templomokat építettek, ahol kegyuraként érvényesítették jogaikat.[44]Az egyházas helyek szaporodásában szerepet játszott a megszilárduló falurendszer is, az állandó határokkal rendelkező falu, amelynek templomát már szilárd anyagból építették meg.

Akli-puszta a bakonybéli apátság legkorábbi birtokai közé tartozott. Magát a falut a XI. századtól említik az oklevelek, de templomára csak Sörös P. oklevelekkel alá nem támasztott adata utal.[45]

A késő Árpád-korra keltezhető rotundák száma a korábbi időszakhoz képest kevés. A korábban többé-kevésbé egységes alaprajzi forma felbomlik, egyre több helyi változat alakul ki.[46] A tatárjárást követő nagyméretű újjáépítésben a román stílus kevésbé játszott szerepet a Nyugatról érkező új irányzattal, a gótikával szemben. A későromán stílus a tatárok által kevésbé háborgatott Nyugat-Dunántúlon, Vas és Zala megye területén élt tovább egy ideig.[47]

Az akli-pusztai kerektemplom tájékozódó feltárása során egyedül a szentély erősen kiugró falalapozása tűnhet szokatlannak. Ezen kívül azonban semmi más nem utalhat egy korai, vagy korábbi templomra, amely átépítése során nyerte volna el végleges alakját. A "kerek hajójú, köríves apszisú plébániatemplomok" közül a templom alaprajzának legjobb párhuzamai a XI-XII. században épültek meg. A rövid feltárás közelebbi kormeghatározásra alkalmatlan leletanyagával sajnos a feltételezett keltezést nem tudjuk alátámasztani.
(CSO-KPS)
    

RÖVIDÍTÉSEK

BÉKEFI 1896 - BÉKEFI R. (szerk.) Emlékkönyv, amelyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát
a hazai cziszterczi Rend. Budapest 1896
CSÁNKI 1897 = CSÁNKI D.: Magyarország történeti földrajza a Hunyadiak korában. III. 1897
ENGEL 1990 = ENGEL P.: Beilleszkedés Európába a kezdetektől 1440-ig. Magyarok Európában I. Budapest 1990
ERDÉLYI 1902 = ERDÉLYI L.: A pannonhalmi főapátság története. I. Budapest 1902
FELD 1987 = FELD I.: Keramika. In: Magyarországi művészet 1300-1470 körül. (Szerk./Ed.: Marosi E.) Budapest 1987. 261-267.
GERVERS-MOLNÁR 1972 = GERVERS - MOLNÁR V.: A középkori Magyarország rotundái. Művészettörténeti
Füzetek 4. Budapest 1972
HOLL 1992 = HOLL I.: Kőszeg vára a középkorban. (Die Burg von Kőszeg-Güns im Mittelalter (Die Ausgrabungsergebnisse der Jahre 1960-1962). Fontes ArchHung, Budapest 1992
H. GYÜRKY 1996 = H. GYÜRKY К.: A Buda melletti kánai apátság feltárása. Budapest 1996
ILA-KOVACSICS 1964 = ILA В. - KOVASICS J.: Veszprém megye helytörténeti lexikona. Budapest 1964
KOPPÁNY 1963 = KOPPÁNY T.: A Balaton-Felvidék románkori templomai. VMMK 1. 1963. 81-114.
KOPPÁNY 1967 = KOPPÁNY T.: Középkori templomok és egyházas helyek Veszprém megyében. VMMK 6. 1967. 117-150.
LACKOVITS 1989 = LACKOVITS E.: 16.-17. századi kéttornyúlaki párták és párhuzamaik. Veszprémi Történelmi
Tár I. 1989.31-14.
LDM = Laczkó Dezső Múzeum, Veszprém
Ltsz = Leltári szám
MIKLÓS 2005 = MIKLÓS Zs.: Spätmittelalterliches Eisendepot aus dem mittelalterlichen Marktflechen Decs-Ete. ActaArch 56. 2005. 279-310.
MRT 1 = BAKAY K. - KALICZ N. - SÁGI К.: Magyarország Régészeti Topográfiája. Veszprém megye régészeti topográfiája 1. A keszthelyi és tapolcai járás. Budapest 1966
MRT 2 = ÉRI I. - KELEMEN M. - NÉMETH P. - TORMA L: Magyarország Régészeti Topográfiája. Veszprém megye régészeti topográfiája 2. A veszprémi járás. Budapest 1969
MRT 4 = DAX M. - ÉRI I. - MITHAY S. - PALÁGYI S. - TORMA I.: Magyarország Régészeti Topográfiája. Veszprém megye régészeti topográfiája 4. A pápai és zirci járás. Budapest 1972
PALÁGYI 1973 = PALÁGYI S.: Zirc-Aklipuszta. Rég.Füz. I. Ser. I. No. 26. 1973.89.
PALÁGYI 1989 = K. PALÁGYI S.: A kemenesszentpéteri római kori halomsír. Veszprémi Történelmi Tár 1. 1989. 44-59.
PARÁDI 1971 = CS. SÓS Á. - PARÁDIN.: A csataljai Árpád-kori temető és település II. A település. Folia Arch 22. 1971. 121-139.
PARÁDI 1972 = PARÁDI N.: A Letenye-Szentkeresztdombi kerek templom feltárása. A nagykanizsai Thury György Múzeum jubileumi emlékkönyve. 1919—1969. Nagykanizsa, 1972. 239-264.
PAULER 1899 = PAULER Gy: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. II. Budapest 1899
RADVÁNSZKY 1880 = RADVÁNSZKY В.: Magyar családélet és háztartás a 16.-17. században. Budapest 1880
SÖRÖS 1903 = SÖRÖS P.: A bakonybéli apátság története I. PRT VIII. Budapest 1903
SÖRÖS 1903a = SÖRÖS P: Bakonybéli regeszták a XV. század első feléből. Történelmi Tár 1903. 354-379.
SÖRÖS 1904 = SÖRÖS P. : A bakonybéli apátság története II. PRT IX. Budapest 1904
SZENTPÉTERY 1923 = SZENTPÉTERYI.: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Budapest 1923.
TARI 2000 = TARI E. Pest megye középkori templomai. Studia Comitatensia 27. 2000.
TEMESVÁRY 1961 =TEMESVÁRY F.: Kulcstípusok és zármechanizmusok fejlődése a 15. században. Folia Arch 13. 1961. 151-180.
TÓTH 1974 = TÓTH M.: Árpád-kori falfestészet. Művészettörténeti Füzetek 9. 1974.
VALTER 1985 = VALTER I. : Romanische Sakralbauten Westpannoniens. Burgenland Mosaik, Eisenstadt 1985

JEGYZETEK:

  1. Az egyes részek szerzőit névbetűjükkel jelezzük: Csirke Orsolya = CSO; K. Palágyi Sylvia = KPS
  2. BÉKEFI 1896. 408.; Miután a MRT 4 szerzői nem vették számításba az Akli-pusztáról Lókútra vezető földutat, Békefi Rémig adatát hibásnak ítélték meg: MRT 4. 268. 81/10. lh.
  3. Veszprém Megyei Levéltár T 79. számú térképe; jelen közléséért Somfai Balázsnak tartozunk köszönettel.
  4. A régi templom látható omladékairól: TÖRÖK J.: Magyar Enciklopédia. Pest II. k.1860. 127.
  5. MRT 4. 268. 81/10. lh.
  6. Dax Margit: MRT 4. 232. 71/5. lh.
  7. Palágyi Sylvia-Pagony I.: MRT 4. 129. 37/6.; PALÁGYI 1989. 44-59.; Torma István-Pagony IL: MRT 4. 129. 37/7. lh.
  8. Palágyi Sylvia: MRT 4. 244. 75/5. lh.
  9. PALÁGYI 1973. 89.
  10. Az ásatásvezető Palágyi Sylvia, munkatársa Gopcsa Ágnes volt: LDM Adattár 19420-2006; PALÁGYI 1973. 89.
  11. A tájolást talán befolyásolhatta a nem túl messze futó magasfeszültségi vezeték?
  12. Az első felmérés valamivel nagyobb szentélyével, az ossarium alakjában és a tájolásban különbözik a harmadiktól. A három közül mégis ez ill. a harmadik hasonlít leginkább egymásra.
  13. Összefoglalóan: MRT 4. 268. 81/9-10. lh.
  14. ERDÉLYI 1902. 825.; SÖRÖS 1903. 269.; SZENTPÉTERY 1923. 9., 373.
  15. SÖRÖS 1903. 228.; CSÁNKI 1897. 219.
  16. SÖRÖS 1903. 45., 285.
  17. CSÁNKI 1897. 203., 219.
  18. OL. Die. Conser. Veszpr. 21., 4L; MRT 4. 268.
  19. ILA-KOVACSICS 1964. 98.
  20. Ma Lókút filiája. A veszprémi egyházmegye papságának névtára, 1975.142., az adatért Kredics Lászlónak tartozunk köszönettel.
  21. SÖRÖS 1903.45.
  22. Vö. IV rész
  23. Az érem meghatározásáért Gedai Istvánnak köszönetünket fejezzük ki.
  24. PALÁGYI 1973. 89.: szentély belső átmérő 3,6 cm, hajó belső átmérő 6m
  25. A bekarcolt vonaldíszítés korhatározó szerepéről: PARÁDI 1971. 134.; HOLL 1992. 18.; H. GYÜRKI 1996. 27.
  26. A gyorskorong használata a XIV század második felében terjed el, de széles körben csak a XV századtól alkalmazzák - FELD 1987. 262.
  27. TEMESVÁRY 1961. 172., 57. ábra
  28. MIKLÓS 2005. 297. Abb 12.
  29. A párta a hajadon lányok viselete volt. A fiatal lány elhunytával a pártát is eltemették vele a sírba, mint menyasszonyi koszorút. Maga a temetési szertartás pedig a halott lakodalmát szimbolizálta. A pártaviselésre vonatkozó legkorábbi írásos adat a XIII. századra tehető. (PAULER 1899. 259-260.). A legtöbb írott forrás a XVI-XVII. századból származik, elsősorban korabeli nemesi inventáriumok és végrendeletek utalnak erre a viseleti tárgyra. Habár a XVI-XVII. században az asszonyok is hordtak pártát, az övék kontypárta volt, a hajadon lányoké viszont a homlok körül viselt abroncs- vagy karika párta. (RADVÁNSZKY 1880. 235-237.; LACKOVITS 1989. 33.) Régészeti feltárások során, szerencsés esetben, a sírokból is kerülnek elő pártatöredékek, vagy a koponyahomlok környéki elszíneződése utalhat a már elbomlott, egykori fejdíszre. A párta anyaga, díszítési módja összefüggött viselőjének vagyoni helyzetével is.
  30. LDM Adattár 19420-2006
  31. TÓTH 1974. 10.
  32. GERVERS-MOLNÁR 1972. 32.
  33. GERVERS-MOLNÁR 1972. 31., 12. ábra 4., 13., 7.
  34. GERVERS-MOLNÁR 1972. 33.
  35. GERVERS-MOLNÁR 1972. 33.; PARÁDI 1972. 240-264.; VALTER 1985. 168.
  36. GERVERS-MOLNÁR 1972. 33.
  37. GERVERS-MOLNÁR 1972. 73. 107.J, 74. 109. és 108. j . ; KOPPÁNY 1963. 95-96., 84. kép
  38. H. GYÜRKY K.: A veszprémi Szent György-egyház és konzerválása. Műemlékvédelem IV/3. 1960. 139-140.; GERVERS-MOLNÁR 1972. 29., 71. 78. és 82. j .
  39. GERVERS-MOLNAR 1972. 28.
  40. GERVERS-MOLNÁR 1972.34., 74.112.J.; MRT 2.160.; KOPPÁNY 1963. 101-102., 96. kép
  41. GERVERS-MOLNÁR 1972. 35., 74. 119.J.; MRT 1. 59.14/4. lh.; KOPPÁNY 1963. 94., 82. kép
  42. GERVERS-MOLNÁR 1972. 10.
  43. GERVERS-MOLNÁR 1972. 33.
  44. ENGEL 1990. 216. Az újonnan alakuló templomok építése és a birtokviszonyok változása közti kapcsolatot Valter Ilona vizsgálta meg, a nyugat-magyarországi térségben (VALTER 1985. 23-24.). Okleveles és régészeti anyagot is felhasználva elemezte a kérdést a XI-XIV. század első fele között eltelt időszakban.
  45. SÖRÖS 1903. 45.
  46. GERVERS-MOLNÁR 1972. 36.
  47. Uo.

Forrás:

Csirke Orsolya - K. Palágyi Sylvia: Zirc, Akli-puszta kerek temploma. In.: A Veszprém megyei múzeumok közleményei, 2006. 24. sz. 95-126 p.